🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Ü > ügyészség
következő 🡲

ügyészség: a polgári jogban büntetőeljárásban a közvádló szerepét betöltő, nyomozást, büntetés-végrehajtást és a közigazgatási és más intézmények működésének törvényességét felügyelő, hatalmi ágaktól függetlenül működő önálló állami szerv. Munkatársai jogi egyetemi végzetséggel és jogi szakvizsgával rendelkező ügyészek. – Az Alkotmány XI. fejezete szerint az ~ gondoskodik a személyek és szervezetek jogainak védelméről; az alkotmányos rendet és az ország biztonságát sértő minden cselekmény következetes üldözéséről; jogokat gyakorol a nyomozással kapcsolatban, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett és fellép a törvényesség védelmében, kizárólag a törvényekben meghatározott esetekben és módon. – Az ~ nem önálló hatalmi ág, mint a törvényhozás (az Országgyűlés), a végrehajtás (a Kormány) és az igazságszolgáltatás (a bíróság), de önálló alkotmányos szerv. Az ~ nincs alárendelve az Országgyűlésnek. – Országos hatáskörű a ·Legfőbb ~ (Katonai Főügyészség; Katonai Fellebviteli Ügyészség; Központi Nyomozó Főügyészség); regionális hatáskörűek  a fellebviteli főügyészségek, területi katonai ügyészségek (ezek főügyészségi hatáskörben működnek több megyére kiterjedően); megyei (fővárosi) hasákörűek a főügyészségek (nyomozó ügyészségek) és helyi (fővárosi kerületi) hatáskörűek a helyi (kerületi) ügyészségek  V.G.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.