üdv (lat. salus): tág értelemben testi v. lelki vágyat kielégítő jólét, →áldás, →boldogság. Szoros értelemben a túlvilági boldogság, teológiailag a mennyországba jutottak, az üdvözültek örök jutalma. A régi m. nyelvben: →üdvösség. **
Czuczor VI:651.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.