ötven (gör. pentékonta, lat. quinquaginta): tőszámnév. A számmisztikában a →tíz és az →öt szorzataként a tökéletesség és a teljesség száma. - A Szentírásban

Ábrahám először ~ igazért kér kegyelmet Szodomának az Úrtól (Ter 18,24). A →szent sátor takaróit ~ hurok és kampó kapcsolta össze (Kiv 26,5-11). Ezekiel látomásában a tp. egyik alapmértéke (Ez 40-42. f.). A →jubileumi év az 50. év volt (Lev 25,11). Csoportosítás egysége (10, ~ 100, 1000): „Válassz ki a népből derék, istenfélő és megbízható férfiakat, akik nem haszonlesők, s tedd meg őket az ezres, a százas, az ötvenes és a tízes csoportok elöljáróivá” (Kiv 18,21); a →kenyérszaporításkor is 100-as és ~es csoportokban telepedtek le az emberek (Mk 6.40). Izr. ünneprendjében az aratás megkezdésétől számított ~edik nap az új kenyér és a sínai szövetségkötés ünnepe. A Szentlélek a húsvéttól számított ~edik napon jött el: →Pünkösd. Ötvenedvasárnap (lat. Quinquagesima) a →hamvazószerda előtti vasárnap, az ~edik nap húsvét előtt. **