zománc: fémalapra ráolvasztható, kvarchomokból, káliból, nátronból és mészből álló üvegmassza. – Alapanyagát mozsárban porrá törik, desztillált vízzel mossák, majd olvasztják. Fémoxidok hozzáadásával színezhető. Az olvasztási eljárás során az alapfém és a zománc között kötőanyag nélküli kapcsolat létesül. Felhasználásában különböző technikákat alkalmaznak: 1. áttört zománc, ablakzománc. A ~tárgy olyan átlátszó, v. áttetsző, mint az ablak. A vékonyabb és vastagabb fémbordákat mint rácsszerkezetet forrasztják össze, de ez elkészíthető fémlemezből való kifűrészeléssel is. A ~ berakásakor és az égetéskor hátlapot használnak, amely lehet réz-, ezüstfólia, csillámlemez. A többszöri töltés és égetés után az alaplemezt eltávolítják, majd csiszolják és polírozzák. – 2. Drótzománc, huzalzománc. Alapja fémlemez v. fémtárgy. A huzalok félgyártmányként beszerezhetőek, korábban rúdanyagból kalapálással, hengereléssel, húzóvassal alakították ki. Profilja lehet kerek v. négyszögletes. A huzalokat a tervrajznak megfelelően hajlítják és az alaplapra forrasztják. A minta igénye szerint az egyes motívumok rekeszeit teljes magasságig ~porral megtöltik és ált. csak egyszer égetik, a rekeszek zománcozása jellegzetesen homorú. – 3. Ezüstzománc. A színes áttetsző ~ok akkor érvényesülnek teljesen, ha fényvisszaverő anyagot helyeznek alájuk. Erre kiválóan alkalmas az ezüstfólia. Az ezüst~ egyik változata a fóliametszés, ahol csak a motívum egyes részei alá helyeznek fóliát. Az alap köré vastag ezüstbordából keretet készítenek, s az alap~ra traganttal a kivágott ezüstlemezdarabokat rögzítik, beégetik. Az ezüstlemezkéket esetenként véséssel díszítik, majd átlátszó színes ~cal bevonják, égetik. Végül a keret magasságáig föltöltik színtelen fondanttal, csiszolják, polírozzák. – 4. Festett zománc. A színes ~port közvetlenül viszik föl a felületre, esetenként alapozó ~rétegre, anélkül, hogy bordák v. egyéb anyagok segítségével a különböző színeket elhatárolnák egymástól, s így égetik be. Ez a technika lehetőséget biztosít az átlátszó és átlátszatlan ~ok több rétegben való együttes fölhasználására, a velük való tónusos festésre. – Miniatűrfestés fehér ~alapra porcelánfestékkel történik. A fémoxidokkal klasszikus festői eljárásokkal lehet dolgozni, a színek keverhetőek, így ez a díszítésmód már nem a hagyományos ~technikán alapul. A motívumok fölvihetők matricával, pecsételéssel, sablonnal, szitanyomattal is. – 5. Hidegzománc, ~lakk, magasfényű lakkfesték. A legkülönbözőbb színezett alapanyagokból készülhet. Nem tekinthető ~nak, csak festéknek! – 6. Limoges-i zománc, beágyazott zománc. A 12–13. sz: beágyazott zománcozási technikát alkalmaztak. Alapként leginkább vörösrezet és tombakot használtak. Ezeken a fémeken főleg az átlátszatlan ~ok érvényesülnek. Az alapfémbe a motívumoknak megfelelő árkokat, mélyedéseket vésnek, s ezeket teljesen kitölti a megfelelő színű ~. Végezetül csiszolják és polírozzák. – A 15–17. sz: Limoges-ban kidolgozott, alkalmazott technika jellegzetessége, hogy a képmotívumokat a sötét háttérből fehérrel emelik ki. A tónusok a rétegek vastagságától függenek. Minden réteget külön égetnek be, a színeket a fehér felületekre hordják föl. Ha a motívum úgy kívánja, fehér helyett arany-, ill. ezüstfólia alátétet alkalmaznak. – 7. Rekeszzománc, erdélyi zománc. Bizánci eredetű ötvöstechnika. A motívumok kialakításához korábban keskeny lemezcsíkokat, ma hengerelt négyszög keresztmetszetű huzalt használnak. A kialakított rekeszeket az alaplemezre fölforrasztják. Egyes esetekben csak fölragasztják a bordákat traganttal – pl. ezüst aláfóliázás esetében csak ez a módszer alkalmazható. A rögzített és kiigazított rekeszekbe töltik a kívánt színű ~ot, kiégetik, a zománcozást a kellő szint eléréséig ismétlik. Ezt követi a csiszolás, fényesre égetés, fényesre csiszolás, polírozás. – A 17–18. sz. rekeszes ~munkák egy részét Mo-on erdélyi zománcnak nevezik. Itt a rekeszek nincsenek egymás mellett, s gyakran ékkövek is díszítik. Esetenként a ~ot fölülfestik. – 8. Sodronyzománc, filigránzománc. A 15. sz: kedvelt hazai ötvöstechnika. Talán itáliai eredetű, de a m. ötvösség fejlesztette ki a drótzománchoz hasonló technikával. A különbség csak annyi, hogy a huzalt kordírozzák azaz 2 huzalt kézi, v. gépesített eljárással szorosan összesodornak, hogy az a továbbiakban homogén huzalként viselkedjék. Ebből a csavart huzalból alakítják ki a rekeszeket. A drót~nál díszítettebb, gazdagabb látványt nyújt. B.K.

Vattai 1956. – Mihalik Sándor: Emailkunst im alten Ungarn. Bp., 1961. – Kovács Éva: Limoges-i ~ok Mo-on. Uo., 1968. – Beke László: Sodrony~os ötvösművek. Uo., 1980. – Brepohl 1984. – Baumgarten 1985:167.