🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > V > vésés
következő 🡲

vésés: betűk vagy formák sík felületbe (fa, kő, fém) mélyítése. Ezzel szemben a faragás a felesleges anyagot távolítja el a tárgyról. Az →írás monumentális formája (→epigráfia, →kőtáblák). – Legegyszerűbb formája a monogram, amit az emberek emlékül hagynak maguk után. Kézművese és művésze a vésnök. – Fémtárgyakba különböző profilú hegyes acélszerszámmal vésnek. A tárgyakat munka közben vésnökgolyóba fogják, mely minden irányban elforgatható. A véső nyele jellegzetes, tenyérbe jól belefekvő formájú. B.K.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.