🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > V > vetőháló
következő 🡲

vetőháló: a →vetőhalászat eszköze, fogóssága nagymértékben függ súlyzó felszerelésétől. A ~k Dél-Ázsia és a Földközi-tenger vidékének hálói. Az apostolok amphiblesztronja is ~ volt. – A székely vető v. rokojaháló kerek, mint az asszonyok rokolyája, pendelye, ezért nevezik pendelyhálónak is. Erős és hosszú tartókötele a közepén van. Körben futó ina szűk, mint maga a háló, ezért kiterítve köröskörül táskás. Jankó Ny-i eredetűnek tartja. Előfordul a Berettyó mentén is. Vetőnek azért nevezik, mert pöndörítve vetik, dobják a vízre. A halász a parton állva, balkeze csuklójára hurkolja a tartókötelet, azután bal vállára veti a ~t, mint valami köpönyeget; az ólmosinat egy helyen fogaival ragadja meg, jóval alább ismét jobbkezével is; ekkor a hálót ügyesen repítve, sarkon fordul, s a szétnyíló hálót a víz fölé löki. Erre a háló kereken szétterülve zuhan a vízbe. Az ólomgombok rendkívül gyorsan húzzák a fenékre, úgy, hogy a leborított hal, amint lefelé menekülni akar, a táskában megakad. Amint a halász nyomban a bevetés után felfelé húzza a hálót, az ólomgombok súlyuk miatt összezárkóznak, s a háló összezárult zsákként jön fel. – A Tisza-Duna-Sió-menti vetőháló az előbbitől abban különbözik, hogy nem táskás. Legszélén van ólmos ina. Tartókötele inakra oszlik, melyek sugárszerűen szétoszolva az ólmos inig haladnak. A tartókötél tövén karika van, ezen az inak áthúzhatók. Az elvetett háló körtealakra vonható össze. A háló átmérője 2–2,5 m. – A Herman Ottó által rác pendelyhálónak nevezett ~-nak sem táskája, sem ina nincs, átm. 5–6 m. Rendkivüli nagysága miatt eldobni nem is lehet, ezért oldalával előre, víz mentében úszó csónakról eresztik a vízbe; tehát a víz folyása teríti ki a hálót.  Cs. Gy.

MN II:67.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.