🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > V > varjú
következő 🡲

varjú: a varjúfélék családjához (Corvidae) varjú elnevezéssel két fészkelő faj és egy ritkán, alkalmilag költő faj tartozik Mo-on. – A vetési varjú (Corvus frugilegus) tollazata ibolyafényben csillogó fekete. Telepesen költ, elsősorban az ország sík, mezőgazdasági jellegű területeinek kisebb erdeiben, de fészkel több helyen a települések belterületén is. Korábban nagyon gyakori volt, akár 1000 párt is számláló kolóniái voltak, de az 1970-es és 1980-as években mérgezéses dúvadírtás miatt állománya a tizedére csökkent. 2010: kb. 22.000 pár fészkel az országban. A télen látható nagy vetési ~ csapatok kelet felől, az ukrán és orosz síkságokról érkeznek minden ősszel hazánkba, ahol a tél végéig maradnak. A vetési ~ párok évente egyszer 4–5 fiókát nevelnek. Táplálékuk növényi és állati eredetű. Sok rovart és férget fogyasztanak, de felszedik a fiatal gyíkot, kifosztják a földön talált madárfészkeket, eszik a termesztett növenyek magjait. Védett. – A dolmányos ~ (Corvus cornix) teste hamuszürke, feje és szárnyai feketék. Hazánkban kb. 70.000 pár költ, elsősorban a mezőgazdasági területek kis erdeiben, fasorokban. Nem telepes, páronként költ, évente egyszer 5–6 fiókat nevelnek. Tápláléka a vetési ~éhoz hasonló, de fészekfosztogató tevékenysége jelentősebb. Állandó madár. Nem védett. – A kormos ~ (Corvus corone) csak elvétve költ a nyugati határ közelében, ugyanott őszi-téli koborlóként gyakoribb. Nem védett. – A ~félékhez tartoznak még hazánkban egyebek mellett a holló (Corvus corax), a legnagyobb európai énekesmadár, a csóka (Corvus monedula), a →szarka és a →szajkó is. Közülük a holló és a csóka védett. – Lásd MKL XIV:789. S.E.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.