🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > V > Vörös-tenger
következő 🡲

Vörös-tenger, Jam suf (héb.), Erüthra thalassza (gör.), Eritreai tenger, Sinus Arabicus (lat.): 1. Földrajzilag az Indiai-óceán melléktengere Afrika és az Arab-félsziget között. Nevét a benne gyakori vörösmoszatokról kapta. – Hossza 2330 km, legszélesebb részén 360 km, legmélyebb pontja 3039 m., ter-e 450.000 km2 . É-on a Szuezi csatornával a Földközi-tengerhez, D-en a Báb-el-Mandeb-tengerszorossal az Ádeni-öbölhöz kapcsolódik. Határos országai: Egyiptom, Szudán, Etiópia, Eritrea, Dzsibuti, Izrael, Jordánia, Szaúd-Arábia, Jemen. 1869: a Szuezi-csatorna megnyitásával a világ egyik legfontosabb víziútja lett. – 2. A héb. Bibliában nem szerepel a ~ név, a LXX csak Bír 11,16: és az ÚSz (ApCsel 7,36; Zsid 11,29) fordítja ~rel a Jam suf kifejezést, amelyen a Sinai-fszg-től K-re eső tengert, vagyis a mai Akabai-öblöt kell érteni (Kiv 23,31; Szám 14,25; 21,4; MTörv 1,40; 2,1; Bír 11,16; 1Kir 9,26; Jer 49,21); más helyeken viszont a kivonuláskor (→kivonulás Egyiptomból) történt csoda színhelye (pl. Kiv 13,18). E helyet azonban bárhogy értelmezik is részleteiben a kivonulás topográfiai adatait, a Sinai-fszg-től Ny-ra kell keresni. A héb. suf biztosan azonos az egyiptomi twf, ‘papirusz’ szóval, és édesvízi sásra utal. Bár a Sás-tengernek nem lehet egyiptomi megfelelőjét kimutatni, a Sás-föld, egy mocsaras vidék a delta É-i részén, ahol papirusznád bőségesen nőtt, kimutatható. Vsz., a suf eredetileg a Földközi-tenger olyan tengeröblére vonatkozott, mely elég nagy volt ahhoz, hogy tengernek lehessen tekinteni. – 3. A teol-i és ikonográfiai tipológiában a ~en való átkelés a →keresztség előképe. R.É.

BL:1944. – KEK 1221–22.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.