Városmajor (Bp., XII. ker.): a főváros Rózsadomb és a Martinovics-hegy közötti területe. – Buda török megszállás alóli fölszabadítása 1686: után a Rózsadomb és a Istenhegy közötti, addig kaszálónak használt ter-et a városparancsnok, Daun tábornok szerezte meg, 1724: nyaralót és majorságot építtetett rajta. Áthelyezése után 1730: a ter. a majorsággal együtt Buda város birtokába került.  A kertészetből növénykertet, a hajdani nyaralóból vendéglőt alakítottak, ahhoz csatlakoztatott mutatványos bódék, lacikonyha, céllövölde biztosította a Várban állomásó bosnyák katonaság, valamint a budai polgárság szórakoztatását. A major egy részén 1873: építették a Svábhegyre vezető Fogaskerekű vasút alsó pályaudvarát. – A ~ fejlődése 1919 után indult meg. Bp. fejlődésének köszönhetően épült elegáns bérházak és villák ölében fekvő dús parkban 1935: fölépült a Jézus Szíve plébtp, gondozott sportlétesítmények, gyermekjátszótér és isk. – A szovjet hadsereg Bp. utolsó védőit a Várba szorította, akik az ivóvíz-,  élelem- és lőszerhiány miatt kitörésre szánták el magukat. 1945. II. 12: a Várfok utcán éjszaka lezúduló ném. és m. katonasághoz csatlakozott fegyveres nyilaskeresztes pártszolgálatosok, valamint polgárok harsogó hurrá csatakiáltással kísért rohamát az Ezredes- és Nyúl utcáknál, valamint a Fogaskerekűnél fölállított szovjet géppuskák fogadták. A fegyvertelen gyalogos roham a géppuska-fészkeket kezelőikkel együtt elsöpörte, de iszonyatos áron: másnap reggelre az akkori Olasz (2008: Szilágyi Erzsébet) fasoron végig hatalmas hullahegyek feküdtek. Lovak hullái voltak a Térképészeti Int. pincéjében, a városmajori tp-ban, ahova a ném. hadsereg katonái lovaikat menekítették az ágyútűz, akna- és golyózápor elől. A napok óta éhező lovak kínjukban a tp. padjait rágták szét. – A hullák eltakarítására a megszállók a környék lakóit vezényelték ki: orosz- és m. nyelvű, pecsétes „dokument” igazolta, hogy „X.Y. a II. kerületben mint hatóságilag engedélyezett hullatakarító működik, ezért számára szabad kijárást engedélyeztek”. Megbotránkoztatta a hullaszállítókat, hogy a ker-i elöljáróság helyszínre kiszállt megbízottai a keményre fagyott halottakról karórájukat, ujjaikról a gyűrűt magukkal hozott harapófogóval ujjastól lecsippentették és előre elkészített ponyvára halmozták. A halottakat a Városmajorban jeltelen tömegsírokba temették. A tp-ból és a Térképészeti Int. pincéjéből kivonszolt lóhullákat az éhező lakosság percek alatt „lecsontozta”. – A Szabadtéri színpaddal gazdagított ~ fáival, bokraival sokat tesz főv. levegőjének tisztaságáért, békét és nyugalmat nyújtó „zöld övezete” sajnálatos fogyatkozásának ellensúlyozásáért. Ka. Dé.

Bp. enciklop. 3. kiad. Szerk. Tóth Endréné. Bp., 1981.– Ráday Mihály: Városvédő beszédek. 1–2. köt. Bp., 1988. – Ungváry Krisztián: Bp. ostroma. Uo., 1998: 329. – Gasparovich László: A rettegés 50 napja. Bp. ostroma és a kitörési kísérlet. Debrecen, 1999.