🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > V > Visnyó
következő 🡲

Visnyó, Felsővisnyó v. Trencsén vm. (Višňové, Szl.): 1. plébánia →Felsővisnyó. – 2. Búcsújáró hely. A 19. sz-ban a plébtp-ban tisztelt „Bold. Szűz Mária képéhez nagy búcsújárások történtek” (Fényes E.). A tisztelet formáit 1713: Gyüri Ádám trencséni főesperes, nyitrai knk írta le. Sajátos szokás volt, hogy a búcsújárók betegségeik gyógyítására  azt a vizet használták, amivel a kegyszobrot lemosták. Fő búcsúja Sarlós (VII. 2.) és Kisboldogasszony (IX. 8.) volt, amikor a környék szlovák népe körmenettel gyűlt össze a kegytp-ban. 18. sz-i feljegyzések szerint a kegyszobrot nem bántották a hitújítók sem, amikor rövid időre a tp-ot birtokolták. – A kegyszobor feltehetőleg a 16. sz-i késő gótikus tp-ból származik: trónon ülő, →szoptatós Madonna. A Garam mentéről ismerjük népi faragású változatait is. B.G.

Jordánszky 1836:44.  – Fényes II. 1851:307. – Kovačevičová, Sonja–Schreiber, Bedrich: L'udové plastiky. Bratislava, 1971:70 (7–8. kép) – Vlastivedný slovník obcí na Slovensku III. Bratislava, 1977: 271.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.