Visegrád (ném. Plintenburg), Pest m.: I. Tört. 1. Ter-éről a legkorábbi leletek a Lepence patak környékén kerültek elő. A Duna és a hegyek által határolt viszonylag szűk ter-en az újkőkor (neolitikum) végéig nincsenek letelepedésre utaló nyomok, csupán a barlangi medve foga és néhány cseréptörmelék utalt az ennél korábbi idők életére. Települések az ártér szélén keletkeztek, nem kivétel ez alól a lengyeli kultúra (Nyitra-Brodzdany fázis) későneolitikum, korarézkor idejű telepmaradványa sem. A magányos kunyhó (egykor a talajfelszínre épült agyag tapasztású ház) közelében különösen értékes lelet, férfit ábrázoló agyag-szobrocska került napvilágra, Kárpát-medencei különlegességként. Közelében kis rézár feküdt. A házból előkerült tárgyak közül említést érdemelnek az agyagfedők és egy kis agyagcsörgő, valamint a ház sarkában rendben elrakott 28 db, (felső harmadában) átfúrt kúpos- és gömb formájú agyag hálónehezék. A ház közelében nagyméretű kövekből összerótt védőfal(?) maradványait lehetett megfigyelni. – A Gizella-majori róm. erődhöz tartozó temető ter-én előkerült a későbronzkori halomsíros kultúra emlékanyaga (felszínre épített kerek alapú kunyhó, kerámia- és állatcsontleletek). A Duna partvidéken és a szigetein mindenütt, elsősorban patakok és erek mentén ismertek azok a településmaradványok, melyek a későbronzkori urnamezős kultúrához (Kr. e. 10–9. sz.) tartoztak. – A ter. ettől kezdve folyamatosan lakott. Az urnamezős kultúra közp. települése a Lepence-patak mindkét partoldalára és magára a patakmederre is kiterjedt. A település magja a jobb parttól kb. 100 m-re lehetett, itt azonban a patak hordalékkúpja mintegy 3,5 m-es rétegsorral fedte le az épületmaradványokat. Az urnamezős kultúra tanya-szerű elrendezésben építette falvait, azaz félig földbe ásott lakóházaik egymástól meglehetősen nagy távolságban, mint egy-egy gazd. egység funkcionálhattak. Állataik elsősorban sertések voltak, ezt bizonyítják az egyik gödörben eltemetett kultikus állatáldozat süldője, s a közelben talált élethű, vadkant ábrázoló állatszobrocska. Az urnamezős kultúrához tartozó állatszobrok között értékes a sörényes lovat ábrázoló, nyakánál átfúrt alkotás, amely akár szekér elé befogott paripa lehetett. A korhoz tartozó kerékmodellek is ismertek a leletanyagból. – 2008: előkerült a településhez tartozó temető: mintegy 70 sír nagyobb kövekkel körbekerített forma (átm. 1,5–3 m), melyekben teljes rendszertelenséggel fordultak elő az elégetett emberi maradványok, hamvak és apróra tört csontdarabkák, s különböző formájú, ép, csorba v. törött edények. A hamvasztás, s kb. 30 földsír helye is ismertté vált. A rítus szerint az elhamvasztott holttestből egy kis marék hamut a sír földjébe dobtak. A kerámián kívül ritkán kevés fémmelléklet (bronzspirálok, vékony karikák, bronzdarabkák és néhány bronztű) is előfordult a sírokban. – Szintén Lepencén, állatszobrok miatt híresült el a Hallstatt (Au) kultúrához tartozó (kb. Kr. e. 8–9. sz.) település leletanyaga. Ezen urnamezős kultúrát követő időszakban a kult. egység egyik legkeletibb pontja a lepencei telep, melynek házait és különféle gödreit a Lepence-patak bal partja mentén tárták fel. A kultúra jellemzői feketére égetett, grafit bevonatú, különféle formájú, finoman megmunkált edénytípusai. Népessége már ismerte az egyszerű esztergát és a →vas feldolgozását. – A →keltákat közvetlenül megelőző időszak leletei szintén a Gizella-majori erődhöz tartozó temető (~-Diós) ter-éről ismertek. Különleges szépségű egy áttört bikafejes bronzfibula. A kelták leletanyaga ~ több pontján is napvilágra bukkant, az említett erődben előkerült nyomok alapján a Kr. u. 1. sz: laktak itt. – A ter. első, tört-ileg is dokumentálható időszaka a róm. kor. A róm-ak Claudius cs. (ur. Kr. u. 41–54) korára érték el a Dunakanyar vidékét, ahol késő kelta lakosságot találtak. Megtelepedésük első nyomai szintén Lepencéről ismertek, ahol a 2–3. sz: éltek nagyobb számban (111 feltárt sír bizonyítja). A halottaikat elhamvasztották, sírjaik 110–160 cm hosszú ovális gödrök. A hamvak között gazdag a leletanyag: edények, ruhadíszek (fibulák, gyűrűk, övcsatok), különféle tárgyak (ollók, kések, stb.), mécsesek. A róm. díszkerámia, a terra sigillata mellett a másik fontos leletet a sarkukon istenképmásokkal v. bemélyített körökkel díszített ón tükörkeretek jelentették. A Marcus Aureliustól (ur. 161–180) III. Gordianusig, ill. Maximinus Thraxig (ur. 235–238) érmekkel datált sírokba a Severusok idején virágzó település halottait temették, de a település fennállt a 3. sz. utolsó harmadáig. Hozzá tartozott egy kisméretű, kőalapozású, fából épült őrtorony a mai 11-es úttól 100 m-re, maradványai a Bős-~ vízlépcső építésekor megsemmisültek. Az eddigi megfigyelések szerint a korai róm. település elsősorban a Lepence-patak jobb partjára terjedt ki. 2008: mintegy 70 sütő-főző kemencéjüket, köztük egy fazekaskemencét és egy újabb torony alapfalait sikerült feltárni. – A rómaiak fokozatosan építették ki a dunai limest (védelmi vonalat), először faőrtornyokkal, majd kőépítményekkel. ~ról 9 őrtorony és 2 erőd maradványai ismertek. Az őrtornyok közül különleges jelentőségű a lepencei 2. számú, 370–400: épült nagyméretű őrtorony. A 18,3 x 18,3 m alapterületű, négyzetes burgust kiváló minőségben, gondos munkával készítették el. Az épület belsejében 4 pillért építettek a nagy belső tér áthidalására. A kőfalakat belsejükbe zárt fagerendákkal szilárdították és tették rugalmassá. Az épület többszintes és nagy belső terű volt, ezért kisebb őrcsapat (25 fő) is állomásozhatott itt. Az objektumot részben keltezi a 371: készített építési tábla I. Valentinianus cs. uralkodásának idejére. A kőtábla a torony bejárata előtt feküdt, körbe vette 3, különböző helyekről „gyűjtött" szoborfej. A lelet egyedülálló a limes mentén. A fejeket azonosítani lehet a 371: uralkodó I. Valentinianus (ur. 364–375) és 2 társcsászára, Valens és Gratianus portréjával. A Valentinianus portrét egy olyan női szoborfej átfaragásával formálták meg, amelyet annak idején az óbudai Szemlőhegyről, egy aquincumi sírkertből hoztak magukkal ~ra (az 1906: előkerült eredeti szobortorzó az Aquincumi Múz-ban van). Ettől az őrtoronytól kb. 1000 m-re ~-Kőbányánál maradtak fenn egy 372: szintén építési táblával keltezett, I. Valentinianus-kori kisebb őrtorony romjai. – A legjelentősebb róm. építmény maradványai a Sibrik-dombon kerültek elő. Az I. (Nagy) Konstantin idején (ur. 306–337), eredetileg 11 U-alakú oldaltoronnyal és 3 legyező alakú saroktoronnyal épült castellum ny-i zárófalát többször is átalakították, a rómaiak a 390-es években elhagyták, falai közé quad lakosság települt. I. (Szt) István kir. (ur. 1000–38) a korai ~ vm. (→ vármegye) közp-jaként építtette újjá. – Kiemelkedő jelentőségű a Gizella-major ter-én föltárt 4 legyező alakú saroktornyos, 50 x 50 m-es négyzet alapú kiserőd, amelynek felmenő falai 1,2–3 m magasak. A 340-es évek végén, II. Constantius uralkodása alatt épült, a Dunakanyar védelmi rendszerének kulcspozícióját töltötte be. Az ÉNy-i saroktoronyban padlófűtéses fürdő volt. A falak közt civil lakosság is élt, ezt az erődhöz tartozó temető (~-Diós) nagyszámú női- és gyermeksírja is bizonyítja. A temetőből festett sírkamra és Krisztus-monogramos gyűrű ismert. Az 5. sz. első harmadáig lakott gizellamajori erődben rövid ideig megszálltak a hun korszakban is. – A Dunakanyarban az avar-korban a megtelepedéshez szükséges feltételek adottak voltak: a legelő, víz, szántóföld, vadászterület/erdő mellett egy-egy politikai-katonai közp. ellenőrizte a folyó átkelőhelyeit és az utakat. A korai avar-korban a birod. É-i határterülete a Duna-könyök, ill. a Csörsz-árok vonalában húzódott, ettől É-ra lakatlan gyepű terült el. Az avar-kor 2. felében a Dunakanyar településképe megváltozott, a szállásterület határa északabbra tolódott. A feltételezett lepencei, kisebb méretű 8. sz. temető v. teleprész a többi ~i avar lelőhelyhez hasonló földr. környezetben, a patakvölgyben, a folyóparti teraszon, v. az ártér és a dombok találkozásánál lehetett. – A magyarság 10. sz. megtelepedésére utalnak a Sibrik-dombi építkezések (ispáni vár), s a Várkert-völgyben lévő szolgáltató falu, amelynek 38 lakóházát, műhelygödreit, tp-át és 463 síros temetőjét tárták fel. ~ belterületén, az Apátkúti-patak mellett előkerült sírok közül ebből az időből egy rangos női temetkezés említésre méltó. –

2. Vára a magyar tört-ben egyedülálló szerepet töltött be. Két önálló része a 350 m magas Várhegyen épült fellegvár és a hegy tövében, a 150 m magas dombon lévő alsó vár a (tévesen Salamon-toronynak nev.) lakótoronnyal. A fellegvár szabálytalan alaprajzú magjában 3 em-es palotaépületekkel övezett udvar van öregtoronnyal és felvonóhidas belső kapuval. A vár legkorábbi részei 1246–47 k., IV. Béla kir. alatt épültek, a tatárdúlás (1241–42) utáni várépítő munkák részeként, a Nyulak-szg-i (Margitsziget) ktor építésével párhuzamban. Költségeit Mária kirné a niceai gör. császári házból magával hozott ékszerei árából fedezte. IV. Béla 1259: a várat Pilis vm-vel együtt a királynénak adományozta. – Az alsóvár ter-én az építkezések az 1250-es évek elejétől az 1260-as évek derekáig folytak. A Várhegy tövében lévő dombon fölépült a lakótorony kerítőfalakkal, amelyek az egyik oldalon lenyúlnak a folyó partján álló toronyig, míg a másik, a meredek oldalon felhúzódnak a fellegvárig. Az alsóvár ellenőrizte a rajta átvezető, Budától Esztergomba vez. utat, a parti torony a Dunát mint vízi utat tartotta szemmel. – A várnagyok ebben az időszakban gyakran a pilisi főispánok. A vár ellátására az Újhegy és a Várhegy nyúlványának lábánál, az Apátkúti-patak partjain (a mai község belterületén) hamarosan kialakuló település lakói IV. László kir-tól 1285-ig megkapták a szemben fekvő Nagymarost is. – Az Árpád-ház kihalása után, 1301: a vár vsz. osztozott Esztergom sorsában és Vencel kir. cseh katonáinak a kezére került. A csehektől Csák Máté, tőle nagy áldozatok árán 1317: Károly Róbert kir. (ur. 1308–42) foglalta vissza. Az 1321-es lázadás következményeként a szomszédos helység, Dömösön kolostora is elpusztult. A 14. sz: épült a belső vár elé, a Duna felőli oldalon az alsó várudvar. A várfalat a 15. sz: 9 m-rel magasították. –

3. Kir. székhely, 1303–1408. A 14. sz. közepére kialakult ~ a kisebb német és a nagyobb magyar részből állt. Utóbbi a hegyek lábánál terült el a Szűz Mária plébtp-mal, Szt László ktorral és a kir. kamara épületével; a ném. rész a város szélén, a Duna melletti kapu környéke volt. Károly Róbert kir. 1323: ~ra helyezte át udvartartását, 1324: az országbíró székhelyét. 1330 k. a kezdetben lakhelyként a várat használó udvartartás a Duna-parti palotába költözött. Ezzel ~ az uralkodók hivatalos székhelye, az orsz-os pol. közp-ja lett. Itt tartották a ~i királytalálkozót (→visegrádi kongresszus). A fellegvárba került (kis megszakításokkal 2 évszázadra) a Székesfehérváron őrzött →Magyar Szent korona. Miután 1408: Zsigmond udvarát Budára költöztette, ~ jelentősége hanyatlani kezdett, főként az 1440-es évektől. Károly Róbert 1342: ~ várában halt meg. –

4. I. (Hunyadi) Mátyás kir. (ur. 1458–90) figyelme az 1470-es években fordult ~ felé. 1432: Erdélyből szász családokat telepített ~ra. Hatalmas építkezésekbe kezdett: m. és itáliai építőmesterek, szobrászok és kőfaragók reneszánsz részletekkel gazdagított későgótikus palotaegyüttest alakítottak ki, de már nem kir. székhely, hanem vidéki rezidencia számára. – Vsz. Zsigmond kir. (ur. 1387–1437) alatt épült a várban a külső, k-i kaputorony és a kerítőfal; a belsővárban az é-i palotaszárnyat bővítették az öregtoronyhoz csatlakozó résszel. A 2 m-es falvastagságú, kívül ötszög, belül négyszög alaprajzú, egykor szintén háromemeletes öregtoronynak ma már csak az alja van meg. Zsigmond kir-t 1401: az ellene föllázadt főurak ~on fogolyként őrizték (majd innen Siklósra szállították). 1405 u. az ország főv-a fokozatosan Buda lett. Várában építeni kezdték a „Friss” palotát, a koronát áthozták ~ról és a kir. vár tárnoki házában helyezték el. Zsigmond halálát követően megkoronázták vejét, Habsburg Albertet (1433–39), majd a →koronázási jelvények Pálóczi György érs-hez, Esztergomba kerültek. 1439 nyarán Albert kir. ismét ~ra vitte a koronát, őrzését a vár kulcsaival együtt bizalmas hívére, Szentgyörgyi és Bazini György grófra, valamint annak fiára bízta. Őrzési helye vsz. az öregtorony volt. –

5. A török korból kevés adat maradt fenn. 1526: az első török ostromot a várba menekült környékbeliek és a márianosztrai pálosok visszaverték; a vár →Szapolyai János birtokába került. Nádasdy Tamás foglalta vissza I. Ferdinánd kir. (ur. 1526–64) számára. 1544: Mehmed budai pasa és az esztergomi bég a török várak őrségét összevonva ostromolni kezdte ~ot, mert veszélyeztette összeköttetésüket Buda és Esztergom között. Az alsóvár megadta magát, a fellegvár azonban Amadé Péterrel az élen állta az ostromot, amíg csak az ivóvíz hiánya lehetetlenné nem tette a további védekezést. A török szabad elvonulást ígért, mégis lemészárolta a védőket. 1544: a vár elfoglalásakor 103 házat, 1546: 25 adózó háztartásfőt, köztük 8 iparost írtak össze. 1570: már csak muszlimok és jórészt katonai szolgálatban álló g. kel. bosnyákok szerepelnek az összeírásban. 1595 kora őszén Mátyás főherceg foglalta vissza a várat a tör-től, 1601: megkezdték újjáépítését. 1605: Altheim zsoldos serege ostrom nélkül megadta magát Khodsa Murat pasának. A Buda ostromára készülő →Lotharingiai Károly 1684: előbb a ~i várat foglalta vissza. Helyreállítását Marsigli Alajos gr. kezdte meg. 1685: a tör. ismét elfoglalta ~ot. 1686: Buda után ~ is a felszabadító csapatok kezébe került. A várat kiürítették, a falakat megrongálták. Ettől kezdve az 1830-as évekig pusztult a vár, ekkor a műemlékvédelem kezdte gondozni. –

II. Szerzetesek. 1. Szt Andrásról nevezett bencés monostor. Szt Gellért csanádi p. életrajzának 14. sz. írója I. András kir-ról szólva megemlítette, hogy 2 mon-t alapított: az egyiket 1055: Tihanyban, a másikat kb. 1055/60: ~ mellett. Vsz. már ekkor kapta a kir-tól Szt András ap-t védőszentül. – III. Honorius p. II. András kérésére 1221: megbízta az esztergomi érs-et és a pilisi apátot, hogy a ~i mon-ba lat. szerz-eket helyezzenek, de az ott tartózkodó gör. szerz-ek is egész életükre megfelelő ellátásban részesüljenek. Nem tudjuk, melyik évben vették át a bencések. – IV. Béla 1257: a mon-nak juttatta a visegrádi dunai vámot, amelyet egyszer már László kir-tól is megkaptak. 1293: ezt III. András is megerősítette, I. Károly Róbert elvette, és helyette a Pilisben Csabán és Szántón adott vám- v. tizedjövedelmet, ami 1370: is az apátságé. 1333: tűnt föl először Dániel apát, mint a mon. helyreállítója; 1342 és 1395: apátságában helyet adott a hazai bencések 3 évenként esedékes kápt-jának. 1343: keltezett levélből értesülünk, hogy 1242: a tatárok pusztították a mon-t, több mint 40 é. elhagyottan állt, és csak I. Károly Róbert idejében költöztek be ismét szerz-ek. Közben okl-ei és javai idegen kézre kerültek, ezért kérte a p-t, írjon Lajos kir-nak azok visszaszerzése érdekében. Búcsú engedélyezését azzal indokolta, hogy a várból a kir., a kirné és a nemesek ájtatosság végett gyakran fölkeresik a mon-t. Egykori apátja, Nicolaus Ungarus, a montecassinói apátság ügyvivője és custosa, 1438: ismét a ~i mon-ban élt mint egyetlen szerz. Az apátságot olivetánus szerz-eknek akarták átadni. 1493: Bakócz Tamás győri pp. sürgetésére II. Ulászló mint kir. kegyúr és VI. Sándor a pálosoknak adta. 1544: a vár és a környéke török kézre került. A mon. a vártól É-ra, a Mátyás forrás völgye dunai torkolata feletti magaslaton állt. Okl-ei elenyésztek. –

2. Szűz Mária ferences kolostor. 1424: Zsigmond kir. az obszerváns ferenceseknek átadta a ~i Szt György-kpnát. Kérésére V. Márton p. 1425: megengedte, hogy a kpna mellé, melyben korábban a m. kir-oknak is miséztek, klastromot építsenek. Benépesítésére Boszniából hívták az újonnan alakult obszerváns ág szerz-eit. 1513: itt tartották tart. gyűlésüket. 1535: 9 szerz. lakta. Mátyás kir. palotájának D-i szomszédságában állt. 1541: a török veszedelem miatt elköltöztek, tp-i értékeiket Fülekre menekítették. – Tp-a nagyméretű, keletelt, egyhajós épület volt, viszonylag rövid, poligonális záródású szentéllyel. Az egész tp-ot boltozat fedte. II. Ulászló korában új, a réginél hosszabb szentélyt építettek hozzá. Mivel az É-i kerengőszárny a többinél jóval szélesebb volt, ezt kéthajóssá alakították: középütt nyolcszögű vörösmárvány oszlopok sorát állították fel, és erre támasztották a boltozatokat. E mögött a folyosószakasz mögött nem volt kolostorszárny, viszont ide nyílott a ktor bejárata. A K-i ktorszárny a szentély É-i oldalához csatlakozott. – A K-i szárnyban a káptalanterem valójában egy kis kpna: poligonális, támpillérek nélküli szentélye kiugrott a szárny tömegéből, Jagelló-kori oltára lépcsőkkel kiemelt pódiumon állt. –

3. A Szt László kolostor 14. sz-i források szerint a m. városrészen állt. Rendi hovatartozása ismeretlen (1414: ismert egy Benedek testvér, aki ~i ágostonos ktorban élt; az ágostonos regulájú →stefanitáknak volt ispotálya ~on). –

III. Tp-ai és kápolnái: 1. Az 1009-es okl. szerint az I. (Szt) István kir. által létrehozott ~ vm. a veszprémi egyházmegye része lett. Az első, Szt István-kori tp-ot (körülötte 221 sírral) a Várhegy oldalán tárták föl: külső hossza a félkör alakú szentéllyel együtt alig haladta meg a 10 m-t, szélessége 4,5 m; kőből épült, de kötőanyagként nem mészhabarcsot, hanem agyagot (sarat) használtak. – Amikor Salamon kir. (1063–74) alatt ez a településrész esp. központ lett, ezt az első kis tp-ot lebontották, alapfalai fölé jóval nagyobbat építettek. Az új tp. alaprajza a téglalap alakú hajóhoz kapcsolódó négyzet formájú, ún. egyenes záródású szentélyt mutat. A falon megmaradt és az összegyűjtött freskótöredékek hazánk legkorábbi ilyen jellegű emlékei, Közép-Eu-ban is egyedülállóak. Ez a 2. tp. vsz. a 12. sz. második felében pusztult el, miután ~ megszűnt vm-székhely lenni és az esp. Szentendrére költözött (ahol 1226: említik először). – 2. A Várkert ter-én (a mai várostól kissé északabbra) épült egyhajós, téglalap alaprajzú tp. vsz. a tatárdúlás idején pusztult el. – 3. A kir. palota Szűz Mária kápolnája 1360 e. épült. 1366. VI. 23: V. Orbán p. búcsúengedélyt adott ki Erzsébet anyakirályné számára. A nagyméretű kpna egyhajós épületének négyszakaszos hosszházát és egyszakaszos, poligonális záródású szentélyét bordás keresztboltozat fedte; Ny-i falát nagy, mérműves ablakok törték át. Szentélyének keleti oldalához sekrestye csatlakozott, ahonnan csigalépcső vezetett az emeletén lévő oratóriumba. Az oratóriumot kőhíd kötötte össze a palota felső kertjével, s azon keresztül a kir. lakóépületnek második szintjén feltételezhető királynői lakosztállyal. A kpna Ny-i homlokzata előtt kisméretű terasz volt. A kápolna falait kívülről fehér alapon vörös festéssel borították, a belsőben a faragott kő tagozatokat sárgára festették. – 4. A Szt György kir. kápolna létezéséről csak írott forrásokból tudunk: V. Márton p. 1424. és 1425. V I. 27: alapítási engedélye az obszerváns ferenceseknek adta. Mivel a ferences ktor a palota közvetlen szomszédságában állt, így a kpna is ott lehetett. A Szt György kpna tehát vsz. Anjou-kori palotakápolna volt, amely a palota Zsigmond-kori átépítése során kiszorult a palota területéről, és az új palotakápolna felépítésével el is vesztette eredeti funkcióját. – 5. A Bold. Szűz Mária-tp. a magyarok lakta városrészben állt. 1342. VI. 16: itt helyezték el Károly Róbert holttestét. 1327: a tp-ot (peres ügyben), 1338: a tit-át említik először. Vsz. exempt pléb-volt. Plnosa, János az 1330–40-es években Erzsébet anyakirályné káplánja volt. – 6. A Keresztelő Szt János-kpna a fellegvárban kir. kpna lehetett. 1325 e. épülhetett, vsz. a kir. udvar ~ra költözése után. 1325: búcsúengedélyt kapott XXII. János p-tól. Vsz. a torony 2. em-én lehetett. Károly Róbert után nem említik források. – 7. A Duna partján ma is álló Szűz Mária-kpna az 1700-as évek első felében épült. Egyes források a török alól felmentő ker. seregeket jelölik meg alapítóknak, mások a betelepülő ném. lakosságot (utóbbi érv mellett szól a kpna Madonna képe, mely a passaui Madonna másolata). – 8. Kálvária. A Dunával párhuzamos hegygerincre vezető úton 1756: már állt egy kálvária stációkkal, a Szt Sírral és egy kis kápolnában Mária-oltárral (a mai kpna alapkövét 1776: rakták le). 1963 k. kicserélték, a stációk terméskő falazatába kör alakú domborműveket építettek be. A kpna oltárának aljában a halott Krisztus kőszobra. –

IV. Plébánia az esztergom–bpi főegyhm. esztergomi esp. ker-ében. – 1200: már létezett. Tp-át 1400 e. Szt László kir. tit-ra sztelték. A tör-ök 1540 u. elfoglalták. A Duna-parton lévő Mária-kp. volt ~ török idők utáni első tp-a. A pléb-t 1712: alapították újra. Mai Ker. Szt János-tp-át 1782: építették. Harangjait 1924: 104 és 66 cm átm., 1949: 80 cm átm. Szlezák László Bpen öntötte. Org-ját (1/10 m/r) 1910: a →Rieger gyár építette (op. 1691.), 1937: Schäfer Ágoston átépítette. A budavári →Szent Zsigmond társaskáptalan kpnájából származó Kálvária főok-et V. Fischer festette. Kegyura 1880: a Pénzügymin. Anyanyelve 1880: ném., m.; 1910: m., ném.; 1940: m., ném. – Plébánosai: 1332: István, 1341: János, 1343: Péter; 1712: Werner Ferdinánd, 1715: Stranszky Ferenc, 1716: Paulesitz József, 1720: Lindinger Keresztély, 1728: Peverelli Márk, 1734: Longecker/Longekker Ferenc, 1736: Hersics Illés, Brankovics Pál, 1742: Berg Károly, 1761: Retlich János, 1770: Schütz József, 1772: Bertonyi Károly, 1776: Dungl Ferenc, 1779: Hidas László, 1783: Pfingstel Mihály, 1790: Kondor Lőrinc, 1815: Chmelnicsek Miklós, 1823: Stritter József, 1830: Krajner Antal, 1845: Dobronyi Mihály, 1855: Thuránszky Hermann, 1866: Viktorin József, 1874: Kratochvil Ferenc, 1880: Ulmer György, 1891: Porteleki Tivadar, 1906: Hófer Jenő, 1911: Schoket Ödön, Purt Iván, 1913: Monsberger Ferenc, 1917: Manninger Károly, 1918: Hell Ferenc, 1948: Tóth Turczer Nándor, 1955: Kisörsi Pál, 1958: Vértes Andor, 1966: Deés Ferenc, Gyimesi Gyula, 1969: Gianits József, 1994: Kalász István. – Lakói 1785: 816 r.k.; 1840: 1052 r.k., 1 ev., 2 ref., 3 izr., 97 egyéb vall., össz. 1155; 1910: 1438 r.k., 28 ev., 33 ref., 7 izr., össz. 1506; 1940: 1515 r.k., 11 g.k., 34 ev., 87 ref., 23 izr., össz. 1670; 1983: 1850 r.k., össz. 2098. – 1948: 4 tanerős r.k. ált. isk-jában 152 tanuló. – 2000. XI: ~hoz tartozik a 823. sz. Mátyás kir. cserkészcsapat. G.D. – Sz. M.–H.F.L.–H.I.–Kalász István–P.P.

Némethy 1894:315. – Kiss–Sziklay II:624. – Gerecze. II:641. – PanRt XII/B:47. – Ernyei József–Lux Kálmán: A visegrádi vár, Bp., 1923. – Lux Kálmán: ~ vára, Uo., 1932. – Dercsényi Dezső: ~ műemlékei. Bp. 1951:12 (alaprajz). – Karácsonyi. II:212. – Garas 1955:204. – Héjj Miklós: ~. Bp., 1956:21. – Győrffy György: István király és műve. Bp., 1971. – DAP III:223. – Szőke Mátyás: A visegrádi várispánsági központ kutatása. Dunakanyar, 1980. 2. (A Közép-Dunavidéki Intézőbizottság tájékoztatója) – Szilágyi 1980. – Schem. Strig. 1982:184. – Patay 1982. – Kiss 1984:343. – TKMK 244, 250. – MKA 2000:34. – Tari 2000:167, 184. – Györffy IV:710. – Ppl. 2001:523. – Horváth István: A kat. egyh. tört. Visegrádon 1009–2009.