🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > tündér
következő 🡲

tündér: a mesevilág felsőbb lényei, női alakok. – Az ősmagyaroknál a közül legélénkebben a tündérek maradtak meg, akik a csodás szépségű arany boldoghonban, Tündérországban, túl az Operenciás tengeren laknak. A tündérek a csodálatos világban az emberiség, a természet, a föld jótevő anyáiként jelennek meg, kik a halandókat kegyelve, látogatva boldogító munkával és művészettel áldják meg. Van mitológiánkban „szépasszony”, „kisasszony”, de rosszindulatú tündér is.

MN 1990. VII:557. (Pócs Éva) – Kiszely 2000.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.