tükör: sima felületűre csiszolt, hátlapján foncsorozott üveglapból vagy fémlemezből készített eszköz, mely az előtte lévő tárgyak képét mutatja. – A fém~ök Egyiptomból terjedtek el; a késő vaskorban és a perzsa uralom idején Szíriában is használatosak voltak. Az üveg~ csak a róm. korban vált ismertté. – Az ókorban a gör. moralisták az →önismeret jelképének tekintették, tisztasága a lélek szimbóluma volt (Szókratész). A sztoikusok szerint mivel a ~ csak közvetett látásra ad módot, nem a valóságot, hanem annak fordított képét mutatja, ezért a ravaszság szimbóluma. Philon szerint Isten a világból csak mint ~ből ismerhető meg. – A Szentírásban. A héb-ben két megfelelője van a ~ szónak, mindkettő a látással kapcsolatos. Kiv 38,8: a bronzmedence a szt sátor bejáratánál szolgálatot teljesítő asszonyok tükreiből készült. Jób 37,18: az ég boltozata olyan szilárd, mint a fémből öntött ~. A →bölcsesség Isten fölségének makula nélkül való ~e (Bölcs 7,26). Iz 3,23: a női hiúságnak, 1Kor 13,12: a földön birtokolható →istenismeret tökéletlenségének, Jak 1,23: az önismeretnek a jelképe. Isten tökéletes ~e Jézus Krisztus (2Kor 3,18). – Ikgr. az →önkiüresítés jelképe (teljesen befogadja a látott képet), ezért Mária, a →makula nélkül való tükör szimbóluma. A teremtés és maga az ember Isten képének ~e: ez alapozza meg az egész kk. növény-, állat- és drágakőszimbolikát. – Mint attrib. kettős tartalmú: 1. pozitív: a →tisztaság, bölcsesség, →okosság attrib-a. – 2. negatív: A kk. fest-ben a →hiúság attrib-a (Vanitas-szimbólum), így a világ hiúságából megtért szt-eké is (báti Alexandriai Szt Katalin, 1430–40; Esztergom, Ker. Múz.). Szerepel a bujaság és a mulandóság attrib-aként is. – A New York-i Morgan Library bestiáriumában a vadász ősi cselként ~rel téveszti meg a kölyke után rohanó tigrist. →királytükör, →pápatükör **–T.I.–R.É.

Lipffert 1976:138. – LThK IX:964. – Kirschbaum IV:188. – Sachs 1980:319. – BL:1862. – KML 1986:309.