🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > tévedés
következő 🡲

tévedés (gör. plané, lat. error): a valóság félreismerése. - 1. A Szentírásban a tévelygés, eltévelyedés, tévúton járás kifejezés ált. átvitt értelemben szerepel, az →igazság útjáról való letérést jelenti. Konkrét értelemben: tévúton járnak a pogányok  (2Pt 2,18); akik fölismerték az igaz Istent, de belevesztek saját okoskodásaikba (Róm 1,21), a gonoszok (2Pt 3,17), Bileám (Júd 11), a bűnösök (Jak 5,20). - A hívők is eltévelyedhetnek, ha a hamis tanítók veszélyes tévtanait (→eretnekség) magukévá teszik (2Pt 2,1; Júd 3-16). Az Ef 4,14: Pál a ~sel az igazságot állítja szembe; 1Jn 4,6: az igazság és a ~ lelke áll egymással szemben. Mt 27,64; 1Tesz 2,3; 2Tesz 2,11: a ~ 'csalás, megtévesztés, hazugság' értelmet hordoz. -

2. Erkölcsteológiailag a ~ hamis értékítélet, melyből hiányzik a szándékosság. Ezért nem tévesztendő össze a →hazugsággal és a →csalással. Alapja lehet a kellő ismeret hiánya (→tudatlanság); az emberi →megismerés korlátai, ami miatt valaki az ált. törv-ből nem tudja levonni a megfelelő következtetést; az elsietett ítélet; a környezet hatása, amelyet kényszerítőnek érez. - Az ember akkor bűnös a ~e miatt, ha elmulasztotta megszerezni a kellő tudást v. tájékozottságot; ill. ha a ~re rájön, de nem igyekszik kijavítani. Lpászt. szempontból már a gyermekeket meg kell tanítani a törv. ismeretére, a józan ítéletre, a törv. tiszt-ére és arra, hogy a kötelességek ütközése esetén hogyan lehet megtalálni a helyes utat. Végül el kell vezetni az Egyh. iránti bizalomra, ahol megtalálhatja a kellő vezetést, s ahol esetleg figyelmeztetik is ~eire. - 3. Egyházjogilag a →házasságkötést érvénytelenítő értelmi hiányosság. Az egyhjogban ált. elv, hogy érvénytelen az a cselekmény, „amit olyan tudatlanságból v. ~ből végeztek, ami a cselekmény lényegét érinti, v. annak egy elengedhetetlen feltételére vonatkozik” (126.k.). Ez az elv a felelős →emberi cselekedet fogalmából adódik. - a) A jogot illető ~. Ha valaki a házasság jogi valóságát illetően van egészen lényeges ~ben, akkor házassága az előző pontban említett tudatlanság miatt érvénytelen. Ha azonban úgy köt házasságot valaki, hogy a házasság egységére, felbonthatatlanságára v. szentségi méltóságára nézve van ~ben, érvényes a házassága, hacsak ezeket a lényeges tényezőket szándékosan ki nem zárta a házasságkötéskor (vö. 1099.k.). - Amikor a jogot illető ~ terén az Egyh. ilyen szűken vonja meg a házasságot érvénytelenítő ~ek körének határát, nagy tört. realitásérzékről tesz tanúságot. A házasság egységének és felbonthatatlanságának tudata az egyes korokban és az egyes népek körében igen különböző volt. A ker-ek nincsenek mindnyájan meggyőződve a házasság szentségi jellegéről. A kat. jegyesek sem tudtak mindnyájan és minden tört. korban arról, hogy a ker-ek között a házasság szentség. Ha az egység, a felbonthatatlanság és a szentségi jelleg tudása is szükséges volna a házasság érvényességéhez, akkor hosszú korokban és jelentős területeken talán alig kötöttek volna érvényes házasságot. - b) A tényeket illető ~ miatt ennél jóval gyakrabban fordul elő érvénytelen házasságkötés. A Codex szerint a személyben való ~, igen ritka és szélsőséges eset, érvénytelenné teszi a házasságot (1097.k. 1.§). Érvénytelenné teszi a másik személy valamilyen tuljadonságában való ~ is, de csak akkor, ha a házasságkötéskor a partner szándéka főként és közvetlenül erre a tulajdonságra irányult (1097.k. 2.§). Ha pl. valakinek az a fő célkitűzése, hogy „a világbajnokkal”, „szűzzel” v. a sp. trónörökössel kössön házasságot, s az esküvő után kitűnik, hogy a másik fél nem rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, a házasság érvénytelen. Itt azonban gondosan különbséget kell tennünk 2 fajta ~ között. Ha valaki azért kedvel meg valakit, s azért akar vele házasságot kötni, mert egy bizonyos tulajdonságot feltételez róla, később azonban csalódva tapasztalja, hogy házastársában ez a tulajdonság nincs meg, ettől még a házasság érvényes (vö. 1097.k. 2.§). Csak akkor érvényteleníti a házasságot a másik fél tulajdonságában való ~, ha a tévedő fél ezt a tuljadonságot közvetlenül és főként akarta. Természetesen egy ilyen különleges akarást az érvénytelenség kimondásáért folyó perben bizonyítani kell. Gyakorlatilag akkor akarta valaki közvetlenül és főként a másik fél valamelyik tulajdonságát, ha jobban akarta, mint magát a házasságot az illetővel. Az ilyen perekben a bizonyítás során arra is ügyelni kell, hogy nem elegendő igazolni a főként és közvetlenül akart tulajdonság hiányát. Annak is bizonyítást kell nyernie, hogy erről a hiányról a házasságkötéskor nem tudott az a fél, aki ezt a tulajdonságot állítólag főként és közvetlenül akarta. **-Sz.Sz.A.-R.É.

LThK V:768. - BL:1814. - Erdő 1991:438.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.