téka (gör., lat.), falitéka, fülke, fali fülke: kis szekrényke. - A m. hagyományban falra akasztották, v. a sarokpad szögletébe, a padhátra, esetleg külön állványra állították. Őse, a falifülke már a római házban, a kk. tp-okban, várakban s később a polg. szobákban is megvolt. Régi nemesi kúriákban, városi mesteremberek házában 20. sz elején is használták, s mivel főként szárított füveket, pálinkát, orvosságféléket tartottak benne, Erdélyben patikának is nevezik. - Legrégibb alakja az ajtós v. ajtótlan, esetleg már polcokkal is ellátott vakablak, vaklyuk. Szegváron oláhablak, s lehet, hogy ez a név az →olejkárok szereitől származik. Másutt almáriom, fali almáriom (mert van álló is: polcos ételtartó szekrény); a Balaton környékén kászli, Erdélyben a D-i szászokkal érintkező ter-en almaráj (szepesi szász: almereichen, latin: armarium). **

MN I:245.