társadalombiztosítás: társadalmi kockázatközösség, amelyben a részvétel kötelező, s a részvétel és az arányos közteherviselés alapozza meg az ellátásra való jogosultságot is. - A ~ a →szociálpolitika része, a szociális biztonsághoz való jog legjelentősebb garanciája. Az ellátások pénzügyi fedezetének megteremtése alapvetően a biztosítottak és a számukra kifizetést teljesítő foglalkoztatók feladata. Ezért a ~i ellátásokra kizárólag azok jogosultak, akik járulékfizetési kötelezettségüknek eleget tettek. A pénzbeli ~i ellátások általában a biztosított járulékfizetése alapjául szolgáló jövedelemmel arányosak. A ~ keretében kell gondoskodni azokról, akik a nyugdíjkorhatárt elérték, betegek, rokkantak, özvegyen v. árván maradtak. - I. A ~ történetében három szakaszt lehet elkülöníteni: a kezdeti, a paternalista (atyáskodó) korszakban a magánjótékonyság és a szegényeknek nyújtott közsegély volt jellemző; a második szakasz az egyéni biztosítási elvre épülő ~: kialakultak a munkások társpénztárai, a köz- és magánalkalmazottak nyugdíj- és betegségbiztosítási rendszerei; a harmadik szakaszra a megelőzés és az univerzalizmus elvei jellemzőek, szélesedik a szolgáltatások köre, az egyének és családok életminőségének szinten tartása érdekében. E szakaszok nem válnak el élesen, egy adott országban több szakasz is jelen lehet egyszerre. - Magyarországon a tört. korai időszakában találhatók önsegélyezési próbálkozások, amelyek megelőzték a szélesebb rétegeket érintő kötelező betegségi biztosítás kialakulását. A bányamunkások önsegélyező tevékenysége az egyházak ösztönzésére és egyh. kezeléssel bontakozott ki, önkéntes adományaikból (elsősorban beteg, idős, munkaképtelen) társaikat, hozzátartozóikat támogatták. - A kk-ban az elesettek és betegek gondozását az Egyh. vállalta. Szerzetesrendek kórházakat építettek. Az ipar kialakulásával megjelent az önsegélyezés gyakorlata is - nagyobb bányák mellett bányatárspénztárak alakultak. Mo-on az első ismert társládát Thurzó János bányájában vezették be. A társládák pénzügyi alapjait a munkásoktól levont járulékok és a munkaadók hozzájárulásai képezték. Betegség esetén orvosi költségek térítésére pénzt, ill. gyógyszersegélyt nyújtott, munkaképtelenség esetén nyugellátást v. végkielégítést biztosított, hozzájárult a temetési költségekhez, segélyezte az özvegy és árva hozzátartozókat. - Az ipari fejlődéssel párhuzamosan szerveződtek, elsősorban a veszélyes ágazatokban (kohászat), az iparági segélypénztárak. A kölcsönös támogatás alapelvén nyugvó munkásegyletek közül egyik legrégibb az 1846: alakult Bpi Kereskedelmi Nyugdíj- és Betegápoló Egyesület. - II. A ~ a polgári törvényhozásban. 1. A legelső jogszabály, amely a megbetegedett alkalmazott helyzetével foglalkozik, az 1840:XVI. tc., mely arról rendelkezett, hogy az alkalmazott „ápolást követelhet” betegsége esetére. - 1870: alakult meg az Ált. Munkásbetegsegélyező és Rokkant Pénztár, amely a m. ~ ősének tekinthető. Célja: „hogy a munkás betegségében illően segélyeztessék, rokkantsága esetén fenntartassék, halála esetén temetkezési járulékot biztosítson családjának.” A kötelező ~ bevezetésénél Mo-nak a mintát az 1883: No-ban és 1888: Au-ban megalkotott kötelező betegségi biztosításról szóló törv. adta. - 2. Az ipari munkások és gyári alkalmazottak betegség esetére kötelező biztosítását a világon harmadikként az 1891:XIV. tc. mondta ki, amely megvetette a magyar ~ alapját: a járulék 1/3-át a munkaadó, 2/3-át a munkavállaló fizette. A munkáltató a biztosításra kötelezett alkalmazottját a munkába állástól számított 8 napon belül köteles volt bejelenteni. Amennyiben ezt elmulasztotta és a munkavállaló megbetegedett, minden költséget a munkáltatónak kellett megfizetnie. - A törv. végrehajtása érdekében a keresk-ügyi min. 1892: rendeletet adott ki a Kerületi Betegsegélyező Pénztárak létrehozására. A törv. értelmében minden munkavállalót itt kellett biztosítani, akinek más pénztárnál még nem volt biztosítása. Szabályozta a törv. az önkéntes biztosítás lehetőségeit is, de ekkor még kimaradtak a kötelező biztosításból a mezőgazd. munkások, akiknek balesetbiztosításáról később az 1900:XVI. tc. rendelkezett. - 3. Az 1900:XIV. tc. létrehozta az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélyező Pénztárat. Itt tag lehetett minden munkásigazolvánnyal rendelkező gazd. cseléd, mezőgazd-ban dolgozó, 14 éves kort betöltött, de 35 év alatti személy. - 4. Az 1907:XIX. tc. megújította előző törv-t. Célja a központosítás, a széttagolt nemzet egyesítése és a balesetbiztosítás megoldása volt. Az új rendszer hatékonyabb volt a korábbiaknál, de a gazd. válság miatti befizetési nehézségek folyamatos hiányt okoztak. Az 1920-as évek válsága a figyelmet ismét a ~ felé terelte. 1926-ra készült el egy betegségi és balesetbiztosítási reform előterjesztése. - 5. Az 1927:XXI. tc. egységesítette a baleseti és betegbiztosítás szabályait. Tovább bővült a biztosítottak köre. - 6. Az 1928:XL. tc. létrehozta az →Országos Társadalombiztosító Intézetet (OTI), mely feladatát közp. és helyi szervei útján végezte. Külön betegbiztosítási intézete volt az Államvasutaknak, Bánya-társpénztáraknak, Dohányjövedéknek, Postának, a Magyar Hajózási Alkalmazottaknak és a magánalkalmazottaknak (MABI). Ez a törv. vezette be Mo-on a kötelező öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítást (→Vass József). - 1928-33: a gazd. válság idején a gazd. bajok orvoslását részben a ~i szolgáltatások csökkentésével próbálták elérni. Törekedtek a kötelező biztosítás megszüntetésére, a járulékterhek munkavállalókra terhelésére. Nőtt a ~ hiánya, csökkent a táppénz összege. - Az öregségi biztosításban 1936. IX. 1: foldulat törrtént Mo-on. Az első folyósítások ezután kezdődtek azok számára, akik legalább 400 heti járulékfizetéssel és betöltött 65 évvel rendelkeztek. Az öregségi biztosításba bevontak köre fokról-fokra bővült, 1938-ig a mezőgazd. dolgozók nyugdíjbiztosítására is lehetőség nyílott. - 1945: a II. vh. után, amikor a bismarcki rendszer kiteljesedett, újabb önkormányzati szakasz kezdődött a ~ban. 1945-47: Eu. legsikeresebb ~i rendszere működött Mo-on. 1948-: bővítették a biztosítottak körét, amellyel végre megoldották a szövetkezeti tagok és a kisipari szövetkezeti tagok biztosítását is. - 7. 1945-50: fokozatosan megszüntették azokat az önálló ~i intézeteket, amelyek a korábbi évtizedekben a különböző foglalkozási ágak és munkavállaló csoportok ~át felvállalták. 1950: megalakult a Szakszervezeti ~i Központ (SZTK). - 8. A nyugdíjrendszer fejlődését az egységes 1950. évi 36., majd az 1954. évi 28. tvr. biztosította. A két biztosítóintézetet egyesítették, az új SZOT irányításával, az igazgatási feladatokat a szakszervezet látta el, majd a száz főnél több biztosítottat foglalkoztató munkahelyek létrehozták a ~i kifizetőhelyeket. - 9. Az 1951:XXX. tc. az első egységes nyugdíjtörvény hazánkban. Minimálisan 10 év szolgálati időt követelt meg, legkorábban a 60. életév betöltése után lehetett nyugdíjba vonulni, törzsnyugdíjat biztosított, amely a megelőző 12 hónapban elért átlagkereset 15%-át jelentette, és bonus járt a többletévekre, ha a jogosult korhatár után ment nyugdíjba. Jelentős eredménye volt a törvénynek, hogy megszüntette a járulékok mértéke között a korai időktől meglévő, a foglalkozás veszélyességi foka szerinti különbségtételt. - 10. Az 1954. évi 28. sz. tvr. a második egységes nyugdíjtörvény. Eszerint 10 évi szolgálati idő után a törzsnyugdíj összege a korábbi 15-20% helyett a kereset átlagosan 50%-ára emelkedett. A törzsnyugdíjhoz az 1945. I. 1-jét követően munkában töltött évek után évenként a törzsnyugdíj összegének 1-2%-a járul. - 11. Az 1955. évi 39. sz. tvr-tel a betegségi biztosításban és az egyéb biztosítási ágakban is megszűnik a tárgyi (üzemre, vállalatra, gazdaságra, intézményre, hivatalra szóló) biztosítás. A biztosítás alapja a személyi biztosítás lett, és hatálya kiterjed egyes munkaviszonyban nem álló személyekre (ipari és mezőgazd. szövetkezeti tagok, tanulók, lelkészek és egyh. tisztségviselők) is. - 12. Az 1957. évi 65. sz. tvr. a TSZ-tagok kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról rendelkezett. Öregségi nyugdíjra az a 65. életévét betöltött férfi, ill. a 60. életévét betöltött nő jogosult, akinek legalább 20 év szolgálati ideje volt. Legalább 10 évi szolgálati idő után is jogosult öregségi nyugdíjra, aki 1961. XII. 31-ig belépett a TSZ-be. - 13. Az 1958. évi 40. sz. tvr. a harmadik egységes nyugdíjtörvény: a törzsnyugdíj alapul vételével az 1929. I. 1-től munkaviszonyban töltött minden egyes év után 1%-os nyugdíjkiegészítés járt. Az élettárs is részesülhet özvegyi nyugdíjban, ha az élettársi viszony legalább 10 éve fennáll. - 1945-63: a ~ba bevont népesség létszámaránya 31%-ról 97%-ra emelkedett. A teljes foglalkoztatottság mellett a ~ a létbiztonság egyik meghatározó tényezőjévé vált. Emellett az 1960-as években teljesedett ki a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, az ingyenes és korlátlan ideig ingyenes kórházi ápolás, valamint a biztosított családtagjának meghatározott ideig ingyenes kórházi ápolása. - 14. Az 1972:II. tc. (Eü. törv.) állampolgári jogon deklarálta az eü. szolgáltatásokhoz való hozzájutás jogát. A kötelező betegségi biztosítás hatálya alá vonták a kisiparosokat, a magánkereskedőket, az egyéni gazdálkodókat, az ált. és a szellemi tevékenységet folytatók jövedelemadója fizetésére kötelezetteket. Az eü. állami feladattá vált. A nyugdíjbiztosítás a táppénzzel és egyéb betegségi ellátásokkal a Szakszervezetek Országos Tanácsának irányítása alá került. - 15. Az 1975:II. tc-kel jelent meg az átfogó, mind a 4 biztosítási ágra (betegség és anyaság, családi pótlék, nyugellátások, baleseti ellátások) kiterjedő, majdnem 100 %-os jogosultsági arányt megvalósító ~. Ez a jogszabály 1997. XII. 31-ig volt hatályban, természetesen számos módosítással. Az 1975:II. tc. eredeti szemléletének megfelelően a ~ állami feladat volt, a törv. az eü. ellátást állampolgári joggá tette. - 1984-: a ~ irányítását a szakszervezetektől az állam vette át; létrehozták az Országos ~i Főigazgatóságot (OTF). - A ~ reformját 1985 u. már a gazd. feltételek rohamos romlása is sürgette. Átkerült a ~ finanszírozási körébe a gyógyszertámogatás, majd 1990. I. 1: „forráscsere” révén a gyógyító-megelőző ellátások finanszírozása. - 16. Az 1991:LXXXIV. tc. a ~ önkormányzati irányításáról rendelkezett. Végrehajtása áthúzódott 1993-ra, de a megválasztott önkormányzatok első közgyűléséig a Felügyelő Bizottságokon keresztül érvényesültek az Országgyűlés irányítási elképzelései. A törv. olyan testületek felállítását tűzte ki célul, melyek biztosítják az érdekeltek beleszólási jogát és érdekérvényesítését a ~ működésében. Azonban az önkormányzatok 5 éves működésük során nem voltak képesek megvalósítani a felelős és hatékony gazdálkodást a ~ pénzügyi és vagyoni eszközeivel: évről évre ismétlődött az Alapok hiánya, rendezetlenek voltak a nyilvántartások (pl. folyószámla), hiányos a járulékbeszedés, a nagy ráfordítások ellenére sem alakult ki a követelményeknek megfelelő informatikai rendszer, jelentős az Alapok vagyonvesztése, korrupciógyanús, megalapozatlan döntések születtek. - 17. Az 1992:IX. tc. módosította a ~ról szóló 1975:II. tc-et, mely szerint 1992. VII. 1-: az addig állampolgári jogon járó eü. ellátás ~i ellátás lett, amely a Mo-on biztosított személyeket és azok hozzátartozóit illeti meg. A biztosítottakkal azonos mértékű ellátás egyéni járulékfizetéssel is megvásárolható. Meghatározásra kerültek azok, akik különböző jogcímeken kizárólag eü. ellátásra jogosultak, mint pl. a munkanélküliek, szociálisan rászorulók, stb. - 18. Az 1992:X. tc. létrehozta a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot. Ezen Alapok az 1992:LXXXIV. tc. rendelkezéseinek keretei között önállóan gazdálkodnak, s együttesen alkotják az államháztartás ~i alrendszerét. A jogszabályok harmadik csoportja a biztosítási feltételeket és az ellátásokat szabályozta. Az 1992. III: hatályba lépő rendelkezések elsősorban a biztosítottak körét, a járulékfizetés rendjét, a járulékalap számítási módját érintették, ill. a ~nak az eü. finanszírozásával kapcsolatos feladataival függtek össze. A ~i Főigazgatóság helyébe 1993: két külön szervezet, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság lépett. - 19. Az 1975:II. tc-et 1998. I. 1-: több törv. váltotta fel: a) az 1997:LXXX. tc. a ~ ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről; b) a LXXXI. tc. a ~i nyugellátásról; c, a LXXXII. tc. a magánnyugdíjról és magánnyugdíj-pénztárakról; d) a LXXXIII. tc. a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól. - 20. 2008 elején a ~ pénzügyi alapjainak és a ~ szerveinek állami felügyeletéről az 1998:XXXIX. tc. rendelkezik, melynek hatályba lépésével megszűntek a ~i önkormányzatok, ezt követően az alapok felügyelete, továbbá a ~ igazgatási szerveinek irányítása állami feladat lett. Az alapok felügyeletét a kormány közvetlenül látja el, míg az igazgatási szervek irányítását kormányrendeletben meghatározott személyek útján gyakorolja. - 21. A ~i rendszer működtetése és az ezzel összefüggő jogszabályok megalkotása az állam társadalomszervező tevékenységének egyik megnyilvánulási formája. A 39/1999-es alkotmánybírósági határozat rendelkezett arról, hogy az állam alkotmányba foglalt feladata a szociális gondoskodás megteremtése. Az Alkotmány alapján: 70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. - (2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a ~ útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg. - III. A ~ rendszerében nyújtott ellátások az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás keretében vehetők igénybe (1997:LXXX. tc.). - 1. Egészségbiztosítási ellátások: A) Eü. szolgáltatás: a) A betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló eü. szolgáltatások. - b) Gyógykezelés céljából végzett ellátások (háziorvosi, fogászati, járóbeteg szak-, fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás). - c) Egyéb eü. szolgáltatások: szülészeti ellátás, orvosi rehabilitáció, betegszállítás, mentés. - B) Pénzbeli ellátások: a) Terhességi-gyermekágyi segély. - b) Gyermekgondozási díj. - c) Táppénz. - C) Baleseti ellátások: a) Baleseti eü. szolgáltatás. - b) Baleseti táppénz. - c) Baleseti járadék. - 2. Nyugdíjbiztosítási ellátások: A) ~i saját jogú nyugellátás: a) Öregségi nyugdíj. - b) Rokkantsági nyugdíj. - c) Baleseti rokkantsági nyugdíj. - B) Hozzátartozói nyugellátás: a) Özvegyi nyugdíj. - b) Árvaellátás. - c) Szülői nyugdíj. - d) Baleseti hozzátartozói nyugellátások. - C) Rehabilitációs járadék. - 3. A nyugdíjrendszer 2008: 4 pilléren nyugszik: a) ~i nyugdíjellátások: felosztó-kirovó rendszer, azaz a hagyományos TB-nyugdíj, amely állhat a sajátjogú ill. hozzátartozói nyugellátásból. - b) Magánnyugdíj-pénztárak: tőkefedezeti rendszer, a nyugdíj 75% TB-nyugdíj + 25 % magánnyugdíj részből áll. - c) Önkéntes pénztárak: öngondoskodás, nyugdíjazás után járadék, v. egyösszegű kifizetés lehetséges (munkáltatók is támogathatják dolgozóikat). Típusai: nyugdíjpéntár, önsegélyező pénztár, egészségpénztár. - d) Nyugdíj-előtakarékossági számlák (NYESZ): öngondoskodás, nyugdíj-előtakarékossági értékpapír számla, nyugdíj-előtakarékossági értékpapír letéti számla, nyugdíj-előtakarékossági pénzszámla útján. - A nyugdíjrendszerben megjelent magánnyugdíj-pénztárakhoz, önkéntes pénztárakhoz hasonlóan 2009-től az egészségbiztosítás területén is megjelenhetnek a magánbiztosító társaságok. Veres Gábor