tárgy (lat. obiectum), dolog: 1. személyiséggel nem rendelkező létező (az élettelen anyag, növények és állatok). Alanyként „amely, ami”. - 2. az →emberi cselekedet anyaga. A választott ~ erkölcsileg minősíti az akarás tettét azáltal, hogy az értelem fölismeri és az igaz jóhoz mérten jónak v. rossznak ítéli. Az erkölcsiség objektív normái hirdetik a →jó és rossz értelmes rendjét, amiről a →lelkiismeret tanúskodik. A →szándékkal, a →körülményekkel és a →törvénnyel együtt az →erkölcsiség forrása. **

KEK 1751.