tál: lapos fenekű, széles, ételek tartására való edény. - Szt Ágota (levágott kebleivel), Árpádházi Szt Erzsébet (~ kenyérrel, hallal, gyümölccsel v. sült tyúkkal), Fülöp ap. (~ sárkánnyal v. kígyóval), Ker. Szt János (levágott fej a ~on), Szirakuzai Szt Lucia (szempár egy ~on), Márta (~ sült szárnyassal), Szt Ottilia, Nagy Szt Vazul attrib-a.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.