tetemrehívás, halálújítás, ravatal-próba: a gyilkos személyét kereső →istenítélet. - Erőszakos halál esetén alkalmazták, amikor a nyomozás eredménytelen maradt. A gyanúsítható személyeknek a kiterített halotthoz kellett járulniuk, és eskü v. átok kimondása közben meg kellett érinteniük a sebét. Akinek érintésére a halott megmozdult v. vérezni kezdett, azt tekintették gyilkosnak. Mo-on a 18. sz-ig gyakorolták. Erdélyben gyilkosság esetén az áldozat rokonainak, barátainak és ismerőseinek, sőt az egész falu lakosságának meg kellett jelennie és meg kellett nevezniük a gyilkost. Ha nem tudták, az áldozat fejére tett kézzel kellett esküt tenniük, hogy nem ők ölték meg és nem ismerik a tettest. Aki nem volt hajlandó esküdni v. akinek esküje alatt a holttest vérezni kezdett, azt vétkesnek nyilvánították, s fedeznie kellett a temetés költségét és meg kellett adnia a vérdíjat. 1594, 1649: és 1653: az erdélyi ogy. mint a kerséghez nem illő cselekményt betiltotta. **

EH III:596.