természetfölötti (lat. supernaturalis): tág értelemben az anyagi világ és →természet törvényei fölött álló, a teológiában az értelmes teremtmény lényegét, sajátságait és igényeit fölülmúló valóság. - Minden viszonylatban (abszolút értelemben) ~ maga Isten és az ő ingyenes közeledése az üdvösség rendjében. Az →egyházatyák idejében a fogalmat a term. erejét meghaladó eseményekre használták (→csoda, →megtestesülés, szűzi fogantatás, Krisztus tanítása, →átlényegülés, →fiúvá fogadás, stb.). A →kegyelemnek mint ~ adománynak a megjelölése igazában csak az újkorban lett ált. Ha Istennek mint transzcendens létezőnek az üdvrendi kitárulása végső soron azonos a Krisztus-eseménnyel, akkor a term-nek a ~re való ráirányulása azonos a Krisztusra való irányulással. Nem utólagosan, hanem úgy, hogy Krisztus örök predesztinációja egyúttal a mi kiválasztásunknak és meghívásunknak is a foglalata lett, s így a term. soha önmagára hagyatva nem létezett, hanem csak a krisztusi megváltásra irányulva. Erre mutat a Kol 1,15 is, hogy ti. Isten mindent általa és érte teremtett. Ezért a →tiszta természet (natura pura) mindig csak lehetőség maradt. Így a természet és a kegyelem viszonyának megítélésében nem indulhatunk ki a tiszta term. sajátságaiból, mintha az valóban létezne és létezett volna, hanem csak a kegyelem által fölemelt világból tekinthetünk rá, mint lehetőségre. Ebből az következik, hogy a teol-ban a term-es és ~ valóság fogalmát csak formális és egymást magyarázó értelemben hasonlíthatjuk össze. Így könnyebben megértjük a transzcendens Isten üdvrendi leereszkedését, ami ingyenesen következett be. Tehát az emberben levő term-es vágy, hogy meglássa Istent (Szt Tamás: desiderium naturale), nem a teremtmény igénye, hanem csak annak kifejezése, hogy a teremtett világban nem találja meg a célját, és végül hogy Istennek ezt a kitárulását kinyilatkoztatás nélkül nem ismerhette volna meg. A teremtés és a megváltás rendje tehát elvileg különbözik. A fogalompárnak inkább ismeretelméleti feladata van, de a term-es és ~ rendet nem szabad úgy elképzelni, mint egy épület két emeletét. Isten a kegyelem által magát a term-et emeli föl a ~ rendbe. A teol. vita folyamán a →Humani generis enc. (1950) elsősorban arra kötelezte a teol-okat, hogy a kegyelem ingyenességét semmiféle fogalmazással ne ködösítsék el (D 2318). G.F.

LThK X:437.