Talleyrand-Périgord, Charles-Maurice, de (Párizs, 1754. febr. 2.-Párizs, 1838. máj. 17.): püspök, diplomata. - Elsőszülöttsége és testi hibája ellenére a család 1770: a párizsi St-Sulpice szem-ba adta. 1775: c. apát (Reims, St-Rémy). 1779: pappá sztelték, a reimsi egyhm. ált. helynöke lett. 1780-85: a gallikán klérus ált. meghatalmazottja. 1788: Autun pp-e. Az ogy-ben az 1. rend képviselője, de már 1789. VI. 26: a 3. rendhez csatlakozott, s X. 10: megszavazta az egyh. javak államosítását. 1790. XII. 27: letette az esküt a civil alkotmányra, és lemondott a ppségről. 1791: 3 alkotmányos pp-ök szentelt, ezért IV. 13: a pápa kiközösítette. VIII. 10. u. összeesküvéssel vádolták. 1793: a kivándorlók listájára tették, így 1794-96: az USA-ban élt. Hazatérve 1797-99: a Direktórium, majd 1807-ig Napóleon külügymin-e. - 1802: a kiközösítést feloldották, ~ot laicizálták. 1814. IV. 23: az átmeneti kormány eln-eként írta alá a fegyverszüneti egyezményt a szövetségesekkel. 1815: sikerrel képviselte Fro-ot a →bécsi kongresszuson; még ez évben elbocsátották állásaiból. 1830-34: követ Angliában. Halálos ágyán kiengesztelődött az egyházzal. - M: Mémoires. 1-7. köt. Kiadta P. Léon. Párizs, 1953-55. **

LThK 1993. IX:1245.