🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > szüzek rendje
következő 🡲

szüzek rendje (lat. ordo virginum): az egyik legrégibb kifejezetten Istennek szentelt életforma. - Már Szt I. Kelemen p. (ur. 88-97) szólt azokról a szüzekről, akik „a mennyek országáért” (Mt 19,12) mondtak le a házasságról. Szt Polikárp (†167) fontos szerepet tulajdonít az özvegyeknek és a diákonusnőknek, akiket gyakran szüzek közül választottak. 250 k. Szt Ciprián úgy fordult e szüzekhez, mint pásztoruk, akire ők rá vannak bízva. 280 k. Remete Szt Antal nővére vezette a szüzek egyik közösségét. A 4. sz. elején jogi előírások védték jogaikat és figyelmeztették őket kötelességeikre. 393: a hippói zsin. megtiltotta a papoknak, hogy a pp. engedélye nélkül szüzeket szenteljenek. 439: a riezi zsin. előírta, hogy szüzeket pap csak ppi felhatalmazással és különleges esetekben szentelhet. 465: a vannes-i zsin. is foglalkozott a ~vel. - A szüzek szentelésének legkorábbi lit. formulája a 6. sz-ból való. Sevillai Szt Leander írta meg a ~nek szabályait, melyet nővérének Florentinának címzett. A 9. sz: ezek a szüzek gyakran a sekrestyés feladatkörét látták el, sőt az Euch-t is elvihették betegeknek. A 10. sz: külön szentelési formula létezett a klauzúrában és a világban, a ~ben élő szüzek szentelésére. A 11. sz-tól viszont már ritkaságnak számítnak a világban élő szüzek, s egyre inkább a zárt, kolostori életforma terjedt el. - 1139: a II. →lateráni zsinat határozottan elutasította a világban, ktoron kívül élő szüzek szentelését, csak néhány klauzúrában élő nővérnek engedélyezték e lit. szentelést. A 12. sz: amikor nagyon felélénkült a szüzesség iránti elkötelezettség a nők részéről, a →beginák közösségei voltak a szüzesség eszményének „világban élő” hordozói. Ennek ellenére a 13. sz: már szinte minden Istennek szentelt szűz szerz. közösségben élt. 1295: a Durandus-féle Pontifikálé már csak egyfajta szentelési szert-t ismer a klauzúrás apácák számára. - V. Kelemen p. 1311: felszólította a beginákat, hogy lépjenek be valamilyen szerz. közösségbe, ugyanakkor a szüzesség megszentelésének egy másik módját a →harmadrendek biztosították (Sziénai Szt Katalin). A 15. sz-tól már csak a karthauzi nővéreknél maradt meg a szentelés folyamatossága. A 16. sz. elején a világban élő szüzességi ideált az →orsolyiták képviselték, amit az →angolkisasszonyok próbálkozásai követtek, végül mindketten apácarenddé váltak. Mindezek ellenére a 18. sz. Fro-ban szinte minden pléb-n jelen voltak a szüzek világi képviselői és egészen a 20. sz-ig megmaradtak. - A 19. sz: újra bevezették a szentelést, de csak klauzúrás apácák számára. A szakirod. 868 esetet említi (Dom →Guéranger szentelései). A 20. sz. elején Kínában vezették be a szüzek „illegális” szentelését a →boxerlázadást követően (→kínai szüzek). 1907: San Remóban kárm. apácáknál újították fel a szentelést. Emellett csak néhány pp. tartott igényt arra, hogy az egyhm. számára is szenteljen világban élő szüzeket, mivel e szentelés érvényessége kérdéses volt. 1923: a Szentszék kitérően válaszolt a kérdésre, hogy gyakorolható-e a szüzek szentelése, 1927: a világban élő szüzek szentelését tiltó határozat született. - XII. Pius p. 1947: a Provida Mater ap. konst-ban azzal az ajánlattal fordult az Egyh. világi intézményei felé, hogy érdeklődés esetén körükben alkalmazhatják a szüzek szentelésének rítusát, de javaslata nem talált visszhangra. 1963: a II. Vat. Zsinaton egyetlen felszólaló említette a szüzek szentelésének rítusát, annak egyszerűsítését javasolva. - 1970: a Szentszék közzétette a ~be iktatás új szert-át. Az új egyházjog először szól a ~ről: „A megszentelt élet formáihoz csatlakozik a ~, akiket, amikor megvallják Krisztus szorosabb követésére irányuló szent szándékukat, a mpp. a jóváhagyott lit. szert. szerint Istennek szentel, Krisztussal, Isten Fiával, misztikus módon eljegyez és az egyh. szolgálatára avat. Hogy elhatározásukat hűségesen megtartsák, és az egyh. életformájukkal összhangban álló szolg-át egymást kölcsönösen támogatva végezzék, a szüzek társulhatnak egymással.” (604.k. 1-2.§) - A szüzek az avatás ünnepélyes szert-a (consecratio virginum) által „Istennek szentelt személlyé, az Egyház Krisztus iránti szeretetének jelévé, az égi Menyasszony és az eljövendő élet eszkatologikus képévé válnak. Az Istennek szentelt élet egyéb formáihoz kapcsolódva a szüzek rendje a világban élő nőt karizmája szerint imádságra, bűnbánatra, a testvérek szolgálatára és apostoli munkára kötelezi. Az Istennek szentelt szüzek közösséget alkothatnak annak érdekében, hogy fogadalmukat hűségesebben megtartsák.” (KEK 923-24.) P.S.

Puss 2005.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.