szétszórtság: az összetartozás, →egység megbomlása. - 1. a Szentírásban Isten büntetése. Az Istentől elhagyott, és ezáltal szétszóratott lélek, ill. nép képe a mezőn heverő csontok (Ez 37,1-14); a zsoltárokban a ~ eltévelyedés, elszakadás az úttól (Zsolt 1,5; 17,16; 44,12; 89,12; 92,10). - 2. népek történetében a nemzetiségi kisebbségek állapota, →diaszpóra, →széttelepítés. - 3. erkölcsi értelemben a bűn, főként a →gőg (Lk 1,51), a →hazugság és a →hamisság következménye, ami megbontja a szó (tett) és a valóság egységét. - 4. a →figyelem káros megosztottsága, a →szórakozottság egyik formája. Oka lehet hajszoltság, kimerülés, testi v. lelki betegség. A ~ a →fogyasztói társadalom napi problémája, hiszen a lélek számára befogadhatatlan mennyiségű információ-áradat egyaránt oka a ~nak és a szórakozottságnak. **

Schütz 1993.