szándék (lat. intentio): 1. az →akaratnak egy tárgy megszerzésére vagy egy cél elérésére irányuló elhatározása, a →szeretet cselekedete, az →erkölcsiség legfontosabb személyes forrása (→intenció). - Az erkölcstan a tudatosság alapján megkülönbözteti a kifejezett, lappangó, szokásszerű és értelmezett ~ot, a →cél alapján a cselekvő és a cselekvés ~át. - A ~ kifejezett (explicita), ha kifejezetten rágondolunk az elérendő célra; lappangó (virtualis), ha a kezdeti ~ háttérbe kerül, de hat az egész cselekvés folyamán; szokásszerű (habitualis), ha valójában nem hat, de nincs visszavonva és nem ellenére cselekszünk; értelmezett (interpretativa), ha a ~ soha nem volt kifejezett, de a személyiségből arra lehet következtetni, hogy ha a személy gondolna rá, így határozna. - Rendes körülmények között a cselekvő ~a (finis operantis) és a cselekvés ~a (finis operis) ugyanaz, de a kettő elszakadhat egymástól. - Egy cselekedet erkölcsi értéke főként a ~tól függ: a jó ~ fokozza a jó cselekedet jóságát, a rossz ~ a cselekedetet teljesen rosszá változtatja. A közömbös cselekedetet a jó ~ jóvá, a rossz ~ rosszá teszi. A rossz cselekedetet a rossz ~ még rosszabbá teszi, a jó ~ azonban nem teheti jóvá az önmagában rossz cselekedetet (a cél nem szentesíti az eszközt). - A ~ tudatossági szintje befolyásolja a →beszámíthatóságot. A kegyelmi életben a →szentségek érvényeségének és hatékonyságának egyik föltétele: a ~ nélkül fölvett szentség érvénytelen lehet. - 2. →szentmise szándéka **

KL IV:209.