Magyar Katolikus Lexikon > S > szomorúság


szomorúság, szomorkodás (lat. tristitia): a jelenlévő, el nem hárítható →rossz által kiváltott érzelmi állapot, az →öröm ellentéte, →szenvedély. A →remény kioltásával →kétségbeesésbe vihet. Enyhítője a →vigasztalás. A mások értékei láttán érzett ~ az →irigység kísérő víciuma, mely a kegyelmi ajándékokra vonatkozóan halálos bűn is lehet (→Szentlélek elleni bűnök). - 1. Az ÓSz-ben a bölcsességi könyvek óvnak „a ~tól, mely már sokakat tönkretett” (Sir 30,25 a Vg szerint); máskor bort ajánlanak vigaszul (Péld 31,6; Préd 9,7; 10,19). A próf-k a bűnbánat ~át hirdetik szóban és tettben, s csupán akkor bírálják a gyászszertartást, ha az nem a belső megbánás kifejezője (Oz 6,1-6; Jer 3,21-4,22). Jeremiás Jahve vigasztaló ígéretét a büntetés miatti ~ csúcspontján, a száműzetésben hirdeti: „Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom őket és örömet szerzek ~uk után” (Jer 31,13). A ~ tehát nem Isten utolsó (az emberrel szakító) szavának következménye, hanem az új nép születésének vajúdási kínja. -

2. Az ÚSz-ben. a) A ~ot mint az emberi természet velejáróját Jézus is ismerte. ~ot okozott neki a keményszívűség és a hitetlenség (Mk 3,1-6), és a ~ a szenvedésének is része volt (Mt 26,38). - b) Jézus a 2. boldogságnak mondja (→nyolc boldogság): „Boldogok a szomorkodók, mert ők vigasztalást nyernek” (Mt 5,4). XVI. Benedek p. tanítja: „Kétfajta ~ van: az egyik, amely elveszítette a reményt, többé nem bízik a szeretetben és az igazságban, s ezért belülről rombolja az embert (Lk 18,23); de van olyan ~ is, amely az igazság okozta megrendülésből fakad, az embert megtérésre és a gonosszal szembeni ellenállásra vezeti. Ez a ~ gyógyít, mert az embert arra tanítja, hogy újból reméljen és szeressen. Az első ~ot Júdás képviseli, aki, lesújtva a saját bukása fölötti rémülettől, nem mer többé remélni, és kétségbeesésében felakasztja magát (Mt 27,3-5). - A ~ másik fajtáját Péter testesíti meg, aki az Úr tekintetével találkozva sírásra fakad, s ennek a zokogásnak a könnyei gyógyítóak: felszántják lelkének földjét. Mindent elölről kezd, és megújul. - Ez 9,4 megkapó tanúságot tesz erről a pozitív ~ról, amely a gonosz uralmával ellentétes hatalom. Hat férfi azt a megbízatást kapja, hogy végrehajtsa a büntető ítéletet Jeruzsálemen; az országon, amely tele volt vérontással, a városon, amelyet elárasztott a jogtalanság (vö. 9,9). Előzőleg azonban egy vászonba öltözött férfinak tau betűt (egyfajta kereszt) kell rajzolnia azok homlokára, „akik a városban elkövetett borzalmak miatt siránkoznak és bánkódnak” (9,4), és az így megjelölteket nem sújtja a büntető ítélet. Ezek azok az emberek, akik nem ordítanak együtt a farkasokkal, nem engedik magukat sodortatni az árral és együtt futni a magától értetődővé vált igazságtalansággal, hanem szenvednek tőle. Ha nem is áll hatalmukban, hogy a helyzetet teljes egészében megváltoztassák, mégis a gonosz uralmával állítják szembe a szenvedés passzív ellenállását, a ~ot, amely határt von a gonosz uralmának. - A hagyomány megtalálta a gyógyító ~ egy másik képét is: Máriát, aki nővérével, Kleofás feleségével és a magdalai Máriával, valamint Jánossal a kereszt alatt áll. Ismét magunk előtt találjuk (úgy, mint az Ezekiel-látomásban) azoknak az embereknek a kis csoportját, akik hűségesek maradnak a kegyetlenséggel és cinizmussal, v. a félelmetes konkurrenciával elárasztott világban; nem tudják visszafordítani a bajt, de együttszenvedésükkel az elítéltek mellé állnak, és együttérző szeretetükkel Isten oldalán foglalnak helyet, aki a szeretet. (...) Aki nem keményíti meg szívét a fájdalomban mások szüksége előtt, aki a gonosznak nem nyitja meg szívét, hanem éppen uralma alatt szenved, és így az Igazságnak, Istennek ad igazat, az megnyitja a világ ablakát, hogy világosság jöjjön be. Az így szomorkodó kapja a nagy vigasz ígéretét. Ekképpen a második boldogság egészen szorosan összekapcsolódik a hetedikkel: „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa”. - Az a ~, amelyről az Úr beszél, a rossz elutasítása, egyfajta ellentmondás annak, amit mindenki tesz, és amit magatartásmintaként az egyes emberre rákényszerítenek. Az effajta ellenállást nem viseli el a világ, mert a világ elvárja az együttműködést. A világ számára ez a ~ úgy jelenik meg, mint lelkiismeretük vádlója (amint valóban az is). Ezért válnak a szomorkodók üldözöttekké az igazságért. A szomorkodók vigaszt kapnak ígéretül, az üldözöttek Isten országát; ez ugyanazon ígéret, amely a lélekben szegényeket illeti meg. A két ígéret egészen közel áll egymáshoz: Isten országa, az Isten hatalmának oltalma és az ő szeretetének védelme; ez az igazi vigasz.” -

c) Jézus a búcsúzáskor, tanítványai ~át látva Izaiás próf. (26,17; 66,7-14) szavait mondja: „szomorkodtok, de ~tok örömre változik. Az asszony is szomorú, aki szül, mert elérkezett az órája. Amikor azonban megszületik a gyermeke, azon való örömében, hogy ember született a világra, nem gondol többé gyötrelmeire” (vö. Jn 16,21). -

c) Szt Pál minden ~ra így fogalmazza meg a választ: „Ennek az életnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk” (Róm 8,18). E remény vigasztalása átfogó: az egész teremtés mind a mai napig sóhajtozik a vajúdás kínjaiban, míg meg nem szabadul a rabszolgaságtól és el nem jut Isten gyermekeinek dicsőségére és szabadságára (Róm 8,21). A húsvéti misztériumban eltűnik minden emberi ~; Jézus föltámadása óta feloldhatatlan tragikum nincs többé, de Krisztus követése e földön nem lehet mentes a ~tól. - 3. Ikgr. A ruhát rágó moly a férfi szív ~ának képe (Péld 25,20). Szimbóluma a →holló. **

Schütz 1993:368. - Názáreti 2007:84.