Magyar Katolikus Lexikon > S > szolgai félelem


szolgai félelem (lat. timor servilis): a) tág értelemben merőben a felettes hatalma előtti iránti engedelmes meghajlás, melynek célja a büntetés elkerülése és a saját érdekek érvényesítése. Víciuma a →szolgalelkűség. - b) szoros értelemben az →istenfélelem fajtája, mely a kárhozattól való félelemből tartja meg Isten törvényeit és kerüli Isten megbántását. Önmagában nem rossz, a →vallásosság kiindulópontja lehet, de ki kell belőle nőni az →istengyermekség gyermeki, sőt jegyesi félelmére. **

Dezső 1929. - Schütz 1993:161. - BL:711.