Magyar Katolikus Lexikon > S > szobrászat


szobrászat, plasztika (lat. sculptura): a képzőművészet egyik legősibb ága, a →festészet és →grafika kétdimenziós ábrázolásával szemben háromdimenziós térbeli ábrázolásmód. - Megjelenési formája szobor v. dombormű (relief). A dombormű lehet lapos v. magas plasztikájú, ill. féldombormű. - A ~ anyaga: gipsz, agyag, terrakotta, kő (mészkő, márvány, gránit), fém (bronz, vas, alumínium, ólom), fa, elefántcsont, kerámia. Előfordulhat két v. több anyag együttes felhasználása is. Fából készült szobrok esetében ált. eljárás a felületi kezelés (pl. pácolás) v. a színesre festés. Köztéri bronzszobroknak sajátos külsőt ad a felület természetes elszíneződése, a patina. - Méretét tekintve a szobor kis- v. nagyplasztika. Utóbbi készülhet életnagyságú v. ettől eltérő, kisebb v. nagyobb méretben. A portrék között gyakori a mellszobor (büszt). - Technikai kivitelezés: a) mintázás után erre hivatott szakember által történő kőbe, fába faragás, fémbe öntés, agyag kiégetése, porcelán készítése; b) maga a művész farag közvetlenül kőbe, fába v. más anyagba; c) modern eljárások (pl. hegesztés). A szoborminta kisminta v. a végleges alkotással azonos méretű nagyminta. Bronzba öntés esetén a cizellálást, patinázást általában a művész végzi. - Elhelyezését tekintve a szobor kisplasztika v. köztéri ill. épületdíszítő szobor. Utóbbi egyedi jellegű plasztika v. alkalmazott díszítőelem, akár épületen kívül, akár falakon belül. A párkány alatt körbefutó fríz gyakori díszítőeleme a dombormű. Köztéri szobrok esetében ált. a talapzat (posztamens) alkalmazása, de a 20. sz-tól talapzat alkalmazása nélkül is állítanak köztéri szobrot. - Több plasztikai és építészeti elemből álló, összetett alkotás az emlékmű (esetenként figurális elem nélkül). A ~ jelentős szerepet kapott a temetői (funerális) műv-ben. A 20. sz. modern ~ban elmosódnak a stílushatárok. Teret nyert a nonfiguratív ábrázolás, amelyhez új anyagok (drót, hegesztett vaslemez, kovácsoltvas, acél, üveg, műanyag, papír, gumi, ipari hulladék ill. ezek kombinációi) párosulnak. - A kat. egyházműv-ben jelentős szerep jutott a ~nak tp-ok külső és belső díszítése, ill. egyházhoz kötődő más szobrok révén. A ~hoz az építészet mellett több társműv. ág, pl. éremműv., ötvösség, porcelánműv. kapcsolódik. Pr.L.

Herder, Johann Gottfried: Plastik. Riga, 1778. - Hildebrand, Adolf von: Das Problem der Form in der bildenden Kunst. Strassburg, 1893. - Kabdebó Gyula: A ~ tört. Bp., 1909. - Hekler Antal: A ~i stílus problémái. Bp., 1915. - Gádor Endre-Pogány Ö. Gábor: Magyar ~. Bp., 1953. - Badt, Kurt: Wesen der Plastik. Köln, 1963. - Read, Herbert: A modern ~. Bp., 1971. - Lyka Károly: ~unk a századfordulón. Bp., 1983. - Romei, Francesca: A ~ az ókortól napjainkig. Bp., 1996. -Thiele, Carmela: ~. Bp., 2003. - Duby, Georges-Daval, Jean Luc (szerk.): Sculpture. H.n., 2006.