🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > szlovákok
következő 🡲

szlovákok: Őseik minden bizonnyal az 5-6. sz. fordulóján Közép-Európába betelepülő →szlávoktól származnak. A szl. tört-írásban pol. és szaknyelvi nehézségek miatt még nem születhetett forrásokon alapuló monográfia. Vitatott a szlovák népnév is, hiszen nőnemű alakja slovenka, mellékneve slovenský. A m. nyelvben ez a szó a 19. sz: bukkant föl, a nép neve a tót, ami csak slovák-nak fordítható vissza. A 19-20. sz. szl. tört. irod-ban inkább a slovien és a slovan nevet használták, újabban egyre gyakrabban a starý slovák (ószlovák) jelzőt használják. A lat. Slavus, Sclavus szlováknak értelmezése is sokszor vitatott, a 17. sz: gyakran slovenský-nek nevezték a szl. nyelvter-en használt cseh nyelvet is. A szl. tudományosság a területi elvből kiindulva a →Szlovákia (Slovensko) tört-e meghatározást használja az áll. (1939), sőt a szó előfordulása előtti korokra is. E szerint Szlovákia tört-e (határok nélkül) az 5-6. sz: kezdődött. Ez a gyakorlat a pol-nak is köszönhető. A szl. nyelvben természetes módon kialakult Uhorsko (=Hungaria, 1918 előtti „Magyarország”) és Madarsko (=1918 utáni Magyarország) egyértelmű különbséget jelent, a m. nyelvben az uhorský-t legfeljebb „magyarországi”-ra lehet fordítani. 1919-39: pol. sugalmazásra használt „Szlovenszkó”, napjainkban az egykorú Felföld helyett a Felvidék egyrészt pol. töltetű, ezért a ~ számára többszörösen negatív csengésű; Grünwald Béla: Felvidék. (Bp., 1878, 162 old.) röpirata, ill. 1883-1945: a Felvidéki M. Közművelődési Egyes. (FEMKE) hatására terjedt; mindkettő a pol. magyarosítás eszköze volt. Sérelmezték a helységnévhasználatot, melyben a községnevek törzskönyvezésekor a 19/20. sz. fordulóján magyarosították a „tótos hangzású” településneveket, 1948: ugyanezt tették a települések keletkezésétől használt m. településnevekkel. A szaknyelv pol. zűrzavara akadályozza a tört-tud. munkáját, amit csak egyeztetésekkel rendezhetnének. - A mai szl. tört-írás és főként az okt-ban kialakított közfelfogás szl. nemz. előzménynek tekinti az avarokkal harcoló Samo tartományát (vsz. a mai [2008] D-Morvao., DNy-Szl., Alsó-Au. és ÉNy-Mo. meghatározhatatlan ter-én alakult törzsszöv. volt), hasonlóan Pribina nyitrai fejedségéhez, majd (a 2008: Morvao. ter-én) a Mojmír uralta morva fejedség, amit Pribina elűzése után Mojmír egyesített a nyitraival; ezt nevezik →Nagymoráviának. - A frankok hűbérese, Rasztiszlav fejed.(?) hívta be Bizáncból (Szt) Cirillt és Metódot, akik megalkották a szláv írást, és szláv lit-val terjesztették a kerséget. VIII. János p. 880: Industriae tuae kezdetű bullájával engedélyezte a szláv nyelvű istentiszt-et, és védelmébe vette Szvatoplukot, Rasztiszlav unokaöccsét, aki cselvetéssel szerezte meg a fejed. hatalmat. A mai szl. nemzettudat meghatározó része ez a hagyomány, az alkotmány is „…Konstantin és Metód szellemi örökségének és Nagymorávia történelmi üzenetének…” szellemében kezdődik. A kat. Egyh. név szerint ismert első „szl. szentjét” tiszteli Szt Gorazdban, a szláv ap-ok közvetlen utódjában is. - A szl. történészek fogalmazása szerint a M. Kirság megteremtette a lehetőséget az „etnikai ~” kialakulására, mivel az államhatárok elválasztották őket a népesebb szláv törzsektől. A szl. ker. szemlélet Cirill és Metód munkája folytatójaként tekinti I. (Szt) István kir-t (ur. 1000-38), akinek országában a lassan szl-ká váló nép együtt élt a m-okkal és másokkal. Valószínűsíthető, e szláv népcsoportnak nem volt a M. Kirság határain túli anyanemzete, ezért tört-e azonos Mo-éval. - A 20-21. sz. m. és szl. tört-írók között szakkifejezésbeli eltérések a meghatározók. A formálódó ~ írásos emlékei a Zsolnai városi könyv (1451) szláv nyelvű bejegyzései, s az 1479. X. 25: készült Szepességi imádságok. Utóbbi szerzője a m. anyanyelvű Back Gáspár, akit I. (Hunyadi) Mátyás kir. (ur. 1458-90) nevezett ki 1464: szepesi prép-nak, jutalmul vitézségéért a Fekete seregben. 7 é. padovai tanulm-ok után sztelték pappá, népnyelvű imáit, könyörgéseit pergamendarabra írta, hibás szláv nyelven fohászkodott Mátyás kir-ért. Ez a „hungarus hazafiság” évszázadokon át jellemzte a formálódó ~ nyelvjárásain megmaradt dokumentumokat. - A →reformáció lutheri változata a ~nál cseh nyelven terjedt; a Králicei Biblia lett a lit. nyelve, s mivel a nép értette, nem volt szükség saját Biblia-fordításra. A fehérhegyi csata (→harmincéves háború) után a Felföldre menekült cseh értelmiség Habsburg-ellenes szláv eszmeisége és 'hungarus patriotizmusa' élénkítette a kulturális életet. Jakub Jakobeus (1591-1645) Gentis slavonicae lacrimae (Lőcse, 1642) c. munkáját a ~ nemzettudata megnyilvánulásaként fordítja és értelmezi a ~ irod-története. A szláv kat-okat →Pázmány Péter intette népi nyelvük használatára, mivel a cseh lit. nyelvét eretneknek tartották. A Nagyszombatban kialakított szláv kat. kulturális közp-ban a Ny-i nyelvjáráson alapuló „közszlovák” nyelvet művelték. Az első nyomtatott „középszlovák” nyelvjárásban (az irod. nyelv alapja) készült szöveg is az 1625: kiadott Rituale Strigoniensében található. Többnyelvűek voltak a kor jezsuita prédikátorai, Szőllősi Benedek, az első kat. m. és szl. énekeskv. összeállítója, a →kassai vértanúk, →Szentiványi Márton és mások. A szláv anyanyelvű 'hungarus tudatú' értelmiség elkülöníthetetlen eleme a kir. Mo. művelődésének. A szláv nyelvjárások és az írásban használt „biblikus cseh” a latinnal, a m-ral és a némettel használt nyelv, a kor kz-os históriás énekeiben, Thurzó György nagybiccsei udvarában, a →nagyszombati jezsuita egyetemen, Lőcse v. Eperjes és több felföldi város köz- és hivatali nyelvében. A ~ részt vettek valamennyi rendi fölkelésben, pl. a →Rákóczi-szabadságharcban, melynek szláv tudatú ideológusa Daniel Krman ev. szuperintendens (1663-1740). A ~ kuruc kori dokumentumai és utóélete a m-szl. összefüggésrendszer értelmezésre, közkinccsé tételre váró része. Az 1720-30-as évektől jelentek meg a ~at meghatározó, elsősorban r.k. elméletek, köztük →Timon Sámuel SJ Imago antiquae Hungariae-ja (A régi Hungária képe, Kassa, 1733). Ebben fejtette ki a befogadó elméletet, miszerint Nagymoravia elnyomta a ~at, akiket a m-ok szabadítottak föl, és szöv-re léptek velük, ami akkor már 8 évszázada tartott. A m-szláv tört. szövetséget, a ~ országépítő szerepét hirdette Juraj Papánek (1738-1802), Juraj Sklenár (1744-79), Juraj Fándly (1750-1811), majd Anton Bernolák (1762-1813). Utóbbi vezetésével alapították meg Nagyszombatban a Szl. Tudós Társaságot és törvényesítették a Pázmány kora óta használt szl. nyelvet, ami Ján Hollý (1785-1849) költészetében a szl. klasszicizmust képviseli. E kat. nemz. öntudatosodás önálló szláv törzsnek tekintette a ~at. Kultúrájuk 'hungarus tudatú', nagy mecénásuk →Rudnay Sándor esztergomi érs. (1760-1831) és Palkovics György esztergomi knk. (1763-1835). - Az ev-ok a cseh-szl. nyelvi és nemz. egység hívei voltak. 1803: a pozsonyi ev. líc-ban megalapították a Cseh-Szláv Nyelv és Irodalom Tanszékét. A magyarosodás ellensúlyozására ők a szláv összefogásban látták a ~ nemzetté válásának lehetőségét. E kölcsönösség vezéralakja Ján Kollár pesti ev. lelkész (1793-1852) és Pavol Jozef Šafárik (1795-1861), a tud. szlavisztika megalapítója. A két irányzat közötti kapcsolatot az árvai születésű kat. szervező, Martin Hamuljak (1789-1859) ápolta; a budai →helytartótanács tisztviselőjeként szláv társ-ot és kvtárat szervezett Pesten, 1834: Budán létrehozta a Szláv Irod. és Nyelv Kedvelőinek Társaságát. - Önálló szl. nemzet ill. nemzeti program nem létezhetett önálló nemz. nyelv nélkül; 1843: az ev. Ludovít Štúr (1815-56), Jozef Miloslav Hurban (1817-88) és Michal Miloslav Hodža (1811-70) Ján Hollý pléb-ján megegyeztek, hogy ezentúl a „középszlovák” nyelvjáráson alapuló közös irod. nyelvet használják. Ez megfelelt annak az elgondolásnak, hogy a ~ önálló nemzetet alkotnak, hazájuk és hagyományuk Uhorsko-Magyarhon, ami nem zárja ki az együttműködést a cseh és a szláv művelődéssel. Ezen elgondolás irod. megfogalmazása Andrej Sládkovič (1820-72) Detvan c. epikus költeményében (1853) is megszólal: A gyetvai legény, a főhős csak akkor lép be Mátyás Fekete seregébe, ha megtarthatja nemz. identitását. - A szláv vezetők 1848-49: és utána is megosztottak voltak. A polg. nemzetállamért küzdő m. vezető réteg nem fogadhatta el, hogy nemzetiségeik hasonló módon akarnak osztozni a közös hazán. Štúr és társai a m. forr-at fegyveresen hátba támadták. A szláv értelmiség többsége nem követte példájukat, a ~ tömege a honvédség zászlói alatt harcolt. A szabharc leverése után vezetőik autonómiatörekvéseivel a bécsi pol. nem foglalkozott, 1850-60: a Bach-rendszer közigazg. reformjaival időszerűtlenné tette. A →kiegyezéssel a „natio Hungarica” pol. m. nemzetté vált, a ~nak nem volt nemz. intézményrendszere, közép- és felsőoktatása. Kulturális egyes-e, a Matica slovenska kulturális rendezvényeit pánszlávnak bélyegezték, ezért bezárták. - A ~ szociálisan osztoztak Mo. más népeinek sorsában. Az ipar fejlődése a ~ munkástömegeit vonzotta Pestre, ahol 1867 u. kb. 40.000-en éltek. Az értelmiség 3 nagyobb csoportra tagozódott: a konzervatív nemzetiek Turócszentmártonban mindennel szembefordultak, ami m.; vezérük Svetozár Hurban Vajanský (1847-1916), a Národné noviny újságírója, a Szl. Nemz. Párt eszmei meghatározója. Közíróként ébren tartotta a m. hivatalokkal szembeni ellenállást, sajtóperei, börtönbüntetései gyakran nemzetk. visszhangot kaptak, a szláv származású nemességet igyekezett bekapcsolni a nemz. mozgalomba. Számára a szláv összefogást elsősorban Oroszo. jelentette. - A turócszentmártoniak ellenzéke, az Új Iskola együttműködésre törekedett a m. kormányzattal. Úgy vélték, ilyen módon sikerül nyelvi és kulturális lehetőséget biztosítani népüknek, főként a pesti ~on keresztül. Vezetőjük Ján Palárik (1822-50), a →Terézvárosi Avilai Szent Teréz plébánia kp-ja, színműíró, Ján Bobula (1844-1903) pesti építési vállalkozó és Ján Mallý-Dusarov (1829-1902) bécsi prof. voltak. Bobula 1868-: Slovenské noviny c. adott ki lapot Pesten. - A hlaszisták (a Hlas c. folyóiratról) a cseh liberalizmussal, T. G. Masaryk (1850-1937), a későbbi csehszl. közt. eln. eszméinek követőivel működtek együtt. - A pol. szerepe, az erkölcsi értékrend fölbomlása meglátszott az egész szl. értelmiségen. Legnagyobbjai a ker. humanizmus alapján maradtak, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Mo. a korabeli Eu. gyakorlatának megfelelően nem alakulhat át autonómiák szövetségévé. P. O. Hviezdoslav (1849-1921) hűséges maradt Arany Jánoshoz, Madách Imréhez, Petőfi Sándorhoz, válaszverset írt Ady Endrének, megbocsátást, szeretetet hirdetett műveiben, Martin Kukučín (1860-1928) falusi tört-eiben szerető kritikával figyelmeztette népét hibáira. - A szl. kultúra intézményi háttér nélkül nehezen létezett. Jelentős közművelési munkát végzett a Živena nőegylet Elena Maróthy Šoltésová (1855-1939) vez-ével. 1895: megalakult a Szl. Múzeumi Társulat, mely szervezni kezdte a tud. életet, főként a helytörténetet és a népművelést. Az irod-tud. vezéralakja Jaroslav Vlček (1860-1930), a történettud-é F. V. Sasinek (1830-1914). Elterjedt a műkedvelő színjátszás; 1872: alakították a turócszentmártoni Szl. Dalkört. A zenei életben Ján Levoslav Bella (1843-1936), Mikuláš Schneider-Trnavský (1881-1958), Viliam Figuš-Bystrý (1875-1937) és Mikuláš Moyzes (1872-1944) tűnt ki. 1903: megalakították a Mo-i Szl. Festőművészek Csoportját. A műszaki és természettud-ok művelői rendszerint külf-ön dolgoztak, mint Aurel Stodola (1859-1942), a gőzturbina, Jozef Murgaš (1864-1929), a drótnélküli távíró, Milan Rastislav Štefánik (1880-1919), a csillagászat kutatója. - A szl-m. tud-os együttműködés összefüggésrendszerének kutatása ker. korparancs. A ~ 1000 é. a →Magyar Szent Korona egyházszervezetében élő népe az orsz. tört-ének része, társnemzete szellemi termékeinek létrehozásában. Ha a magyarországiságot kikapcsolnánk a ~ művelődéséből, az összeomlana; ha elhallgatnánk v. félremagyaráznánk, akkor meghamisítanánk. E kutatás módszere a hungaroszlovakológia: a szlovákságtudomány hungarus összetevőinek elemzése. Ilyen elem a területiség. A ~ élettere nem korlátozható a mai szl. államter-re, ráadásul még az is a tört. folyamán az egész orsz. egységébe tartozott. Pest és Buda a 19. sz. első felében legalább olyan része a szl. kultúrának, mint pl. Zsolna, de a 800 é. Trencsénnek igen sok „uhorské”, mo-i összefüggése van. A mai államhatárok alkalmazása, érvényesítése azok kialakulása előtt, tudománytalan és erkölcstelen, mert nem igaz, és ez a szl. tudománypol. legszorosabban vett belügye. A mai m. tud. (mint egykori társnemzeté) részt vehet ebben, hiszen valóban közös a kutatás anyaga, de itt nem a m. művelődésről van szó, hanem a magyarországiság érvényesülésének elemzéséről a ~ művelődésében. A szlovákságtud. hungarológiai elemeinek vizsgálata lehetővé teszi annak megvilágítását, miképpen formálódott a ~ arculata az 1000 é. adott államkeretben. A hungaroszlovakológia része a szl-m. kapcsolatok vizsgálata, a negatív kapcsolatoké is. A lakosságcsere, a →reszlovakizáció, a munkaerő-toborzás, a deportálás nem írható egyszerűen a szl. pol. számlájára. Ennek kiderítése is elsődlegesen a ~ érdeke. Kä.I.

Gáspár Imre: Hazánk tót népe. Bp., 1879. - Az 1910. é. népszámlálás. Uo., 1912:5. - Bonkáló Sándor: A szlávok. Uo., 1915. - Borsody István: A m-szl. kérdés alapvonalai. Uo., 1939. - A magyarság és a szlávok. Uo., 1942. (Gogolák Lajos: A szl. és ruszin nemzetiség tört.) - Az új Mo. Szerk. Miskolczy Gyula. Uo., [1942] (Párdányi Miklós: Nép, nemzet, nemzetiség) - Fehérváry István: M-ok a nyelvhatáron. Rozsnyó, 1942. - Szalatnai Rezső: A szl. irod. tört. Uo., 1964. - Ölvedi János: Napfogyatkozás. New York, 1985. - Busa 1986:268. - Balogh 1987:131.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.