szituáció (a lat. situs, 'helyzet' szóból): a 7. arisztotelészi kategória továbbképzésével alkotott antropológiai fogalom: helyzetben levés (→kategóriák). - Miután az →egzisztencializmus az időben létező embert próbálta megragadni, a ~ fil. jelentőséget nyert (→Jaspers, →Heidegger, →Kierkegaard). Ebben a szemléletben az időtlen lényegi meghatározottságokkal szemben a pillanat kihívásai váltak fontossá; mert a kairosz (→idő, II.) mint döntésre felszólító óra, a mindennapok ~iban valósul meg. Ez kihat az egzegézisre és a dogmatikára, mert a szövegek megértését az értelmező ~ja befolyásolja. A ~ hangsúlyozásához ált. kapcsolódik a személyes vélemény és az esetlegesség túlértékelése, mely könnyen a →szituációs etikához, →szubjektivizmushoz és →etikai relativizmus vezet. **

LThK 1993. IX:641.