Magyar Katolikus Lexikon > S > sziklasír


sziklasír: temetkezési mód a Szentföldön. - A hegyoldalba először lejáratot készítettek, rendszerint meredek lépcsőt, hogy minél hamarább elérjék a kívánt mélységet. Nagyon alacsony bejárati nyílást vágtak. Gustav Dalman a Jeruzsálem környékén lévő sírok bejáratát megmérve jegyezte föl: „89 x 71, 64 x 58, 56 x 47 és 55 x 49 cm-es nyílásokat találtam. Egész rendkívülinek bizonyult egy 1,75 x 1,13 méteres nyílás.” A bejáratot függőlegesen álló, gördíthető kővel v. vízszintes kőlappal zárták le. Mögötte négyszögletes előteret vágtak, oldalfalaiba padokat alakítottak ki. Az előtérhez csatlakozott a sírkamra, melynek a Misna előírása szerint 4 x 4 könyöknyinek (2 x 2 m) kellett lennie. A holttestet befúrt, mély üregbe v. a falba mélyített félköríves nyílásba fektették. A fiókszerűen befúrt üregek esetén 8-9 halottat tudtak elhelyezni egy kamrában. Ha íves üreget vágtak a kamra oldalába, a padot, amelyre a halottat fektették, kivájták. - Jézus sírja is ~ volt: →Szent Sír. **

Kroll 1993:477.