Magyar Katolikus Lexikon > S > szülési fájdalmak


szülési fájdalmak, vajúdás: szűk értelemben a →szülés folyamán periodikusan visszatérő méhösszehúzódások okozta fájdalmak, melyek a magzat, majd a méhlepény világrahozatalát segítik elő; tág értelemben hozzátartoznak a szülést akár napokkal korábban jelző, nem rendszeres jósló fájások, és a szülést követő, akár több napig is eltartó utófájások. - A Szentírásban a bűnbeesés következménye: „Megsokasítom gyötrelmeidet és foganásaidat: fájdalommal szülöd a gyermekeket” (Ter 3,16) - szólt Isten Évához, miután ettek a fáról, melyről Isten megparancsolta, hogy ne egyenek. Átvitt értelemben mondja Szt Pál, hogy ~at élt át a rábízottakért, hogy Krisztus megszülessen bennük (Gal 4,19). A Napbaöltözött Asszony szülését kísérő ~ a Megváltó és a küzdő Egyh. szenvedéseinek képe (Jel 12). - A korai zsidóság felfogásában az eszkat. véget a gonoszság ideje előzi meg; amit a rabbinista irod. a Messiás szülési fájdalmaiként is említ. Ezen azonban nem a Messiás születését kísérő fájdalmakat értették, hanem azokat a jelenségeket, melyek a messiási kor születését kísérik: szörnyű betegségek, elvetélések, gyermektelenség, szárazság, éhínség, földrengés, a források elapadása, a fák vérzése, háborúk, forr-ak, testvérgyilkosság, a kozmikus rend felbomlása. Ezek előjelül fognak szolgálni, és aki ismeri sorrendjüket, kiszámíthatja a véget (vö. pl. 4Ezd 9,1-4). Az ÚSz-ben a Mt 24 tükrözi ezt a felfogást, valamint a Jel (a csapások!). Jézus szerint mindezek nem jelentik a vég közvetlen közelségét (vö. Mk 13,5-8). A Róm 8,22 szintén erre a felfogásra épül: az egész természet „vajúdik mindmáig”, hogy egy új teremtés szülessen; Pál szerint a ~ főleg „a mulandóság szolgai állapotában” nyilatkoznak meg (8,21), vagyis az átmeneti halálra szántságban, mely a régi (az első) teremtés ismérve. R.É.

BL:1759.