Magyar Katolikus Lexikon > S > szórás


szórás (lat. ventilatio): a kicsépelt vagy kinyomtatott gabona megtisztítása a →pelyvától és a →törektől, természetes vagy mesterséges szél segítségével. Eszköze a →szórólapát. - A magyar hagyományban a cséplőgép megjelenéséig fedett csűrben v. →szérűn, ha a szérű nem kapott elég szelet, a falu szélén, hegyes vidéken magaslaton végezték. A székelyeknél sem szórómalomra sem természetes szélre nem volt szükség ~kor, ált. a csűrkapuhoz gyűjtötték a polyvás szemet egy rakásba, majd kis széken ülve, félkezű lapáttal szórták a csűrbe a polyvás szemet. A szem, mivel nehezebb, a csűr fenekére ment, s ott a falba ütközve lehullott, a könnyebb polyva a szóró előtt mindjárt halomba szállt le, így könnyen különvált a szem. - A kenyérnek szánt gabonát vízben mosással is tisztították. Az aljgabona az gazdaasszonyé, ezen nevelte a baromfit, s ennek árából fedezte apró szükségleteit. A szemetes ocsút a disznó elé öntötték. - A Szentírásban a ~ az erkölcsi tisztulás, a →jó és rossz szétválasztásának képe (Jer 15,7). Ker. Szt János a Messiás uralmának képeként említi (Mt 3,12; Lk 3,17). **

MN II:193. - MNL II:258. (gabonatisztítás)