Magyar Katolikus Lexikon > S > szír pipacs


szír pipacs (gör. chortosz, lat. Papaver syriacum): a mákfélék családjába tartozó növény (Iz 40,8; . 40,6; Én 2,1.12; 1Pt 1,24). - A nálunk élő közönséges vetési pipacsnak a Szentföldön a hozzá rendkívül hasonló ~ felel meg. Tömeges tavaszi virágzásakor a legtöbb mezőn és legelőn piros tengerként hullámzik. Többen ezért tartják lehetségesnek, hogy Jézus a ,mezők liliomairól' szólva a ~ra is mutathatott. Korábban vadmáknak, veres máknak, csörgő máknak is hívták. A pipacs név Melius Herbariumában látható először ,píppancs' formában. Fél méter magasságú, rövid életű, tövéből elágazó, egyéves gyom. Szárain csak legalul találunk csúcsuk felé szélesedő karéjú leveleket. A felső levelek szálasan szeldeltek. Fekete foltos piros szirmai reggel kinyílnak, éjjelre becsukódnak. Beporzás után a szirmok lehullanak, gyorsan megindul a termésképzés, és felül lukacsos, hosszú, bordás tokterméséből hamarosan kiszóródnak az apró magvak. A szirmaiból főzött tea hurutoldó hatású. Narkotizáló tulajdonságára már korán rájöttek, hiszen Plinius mámorító hatásúnak írja le a növény rágását. - Hatóanyagai miatt az álom, a ,boldog tudatlanság' és a tehetetlenség szimbóluma lett a kk. virágnyelvben. A ~ néhány napos virágzása az élet rövidségére figyelmeztet. Ky.Z.

Kereszty 1998:342.