solymászat: ragadozó madarak, többnyire betanított →sólyom segítségével űzött vadászat lóhátról madárra vagy kisebb emlősre. - Őseinknél a ~ nagy becsben volt. Az Árpád-korban a kir. solymászok külön ispáni vezetés alatt állottak. Sok helyen a jobbágyok sólyommal adóztak földesuruknak. - A sólymot a solymászok éheztetéssel és álmatlansággal fárasztva szelídítették. Ha már megtört, arra szoktatták, hogy öklön ülve fogadja el táplálékát. A fejére kápát, díszes sapkát húztak, s ezt csak akkor vették le róla, ha a vadász vadat pillantott meg. Ilyenkor elbocsátották pórázáról, a sólyom nyílsebesen a vadra vetette magát, s ha utolérte megölte. A zsákmány elejtése után feléje hajított, szárnyakkal ellátott fadarabbal, álmadárral visszahívták, s jutalmul egy darab húst adtak neki. A solymász bőrkesztyűt viselt, hogy a madár a kezét meg ne sértse. - Ezt a vadászási módot, mely az előkelőknek az ó- és középkorban nemcsak hazánkban, de egész Eu-ban igen kedvelt szórakozása volt, a lőfegyver lassanként kiszorította, de 1-2 évszázadig a nép még gyakorolta. A Nagy-Sárréten a 18. sz. végén, a Mátra, Bükk vidékén még az 1860-as éveiben is éltek solymászok a nép között. **

MN II:34.