Magyar Katolikus Lexikon > S > Szilágy megye


Szilágy megye, județul Sălaj, Komitat Siladj, 1919. ápr. 16.-1940. szept. 7. és (1944. okt. 12.) 1945. márc. 8.-: közigazgatási terület Romániában, Erdély (az egykori →Részek) északnyugati részén. - A mo-i kommün szervezésképtelensége és területföladása eredményeként az oláh csapatok 1919. IV. közepére az egész Szilágyságot elfoglalták. A helységekben a fegyverek begyűjtése ürügyén kirabolták a m. parasztságot. A hadsereg rekvirálásai, a m. történeti emlékek pusztítása, a hivatalnokok hűségesküre kényszerítése miatt sokan menekültek Ny felé, közben a spanyolnátha szedte áldozatait a polg. lakosság között. A megszálló katonaság a →trianoni béke (1920. VI. 4.) előtt - mely →Szilágy vármegye egészét Ro-nak juttatta - biztosította zavartalan berendezkedésüket. Az oláhosítás gyorsítására 1924. VII. 26: bevezették az áll. el. isk. törv-t - mely Erdély 10 megyéje közül ~t is a „kultúrzónába” sorolta (az oláh tanítóknak 50%-os fizetési pótlékkal) és a →névelemzést, 1925. XII: rendszeresítették a baccalaureatust csak oláhul tudó vizsgabiztosokkal (a diákok 70 %-át megbuktatták), XII. 22: a magánoktatási törv-t, mely a felekezeti isk-kat magániskolákká fokozta le, nyilvánossági jogukat ismételten vizsgálgatva, csak a fönntartási költségek fedezésének jogát hagyta meg. 1925-26: az oláh közigazg. reform ~ Ny-i határát kitolta a m. országhatárig, hogy Biharból a zömmel m-ok lakta érmihályfalvi, Szatmárból a nagykárolyi járásnak oláh többségű mögöttes ter-e legyen. Ezzel a m-ok lakta bihar-szatmári határsávot megosztotta 3 megye között. ~t É-on és Zsibó környékén Szatmárból: Dobra, Nántű, Rákosterebes, Szolnok-Dobokából: Aranymező, Csokmány, Hegyköz, Kiskeresztes, Komlósújfalu, Nagykeresztes, Szalonnapatak, Szurduk, Tótszállás faluval bőv., ami erősítette ~ oláh jellegét. A határsávban a Regátból toborzott jövevényekkel →telepesfalukat létesítettek. 1926. III. 10: a névelemzés szigorításával megtiltották, hogy oláh isk-ból m. v. zsidó tannyelvű isk-ba lépjenek. 1927. IX-: a kisebbségi isk-kban a hét 3 tanítási napján a szünetekben a diákok csak oláhul beszélgethettek. 1928: a termtud. tárgyakból a m. tanuló csak oláhul vizsgázhatott, V. 15: a vegyes házasságúak gyermekét oláhnak minősítették. - 1910: ~ben az analfabéták száma a felnőtt lakosság 2/3-át tette ki. Az isk. hálózat bővítésével, az oláhosító törv-ekkel, a tanítók manipulálásával megváltoztatták a kulturális föltételeket. 1930: a falvakban analfabéta volt a népesség kb. fele, az írni és olvasni tudók döntő többsége is csak az el. isk. 1-4. o-át végezte el. - 1920: a népösszeírás és 1930: a népszámlálás nemzetiségi adatai a megváltoztatott megyehatár szerint: 1920: 226.378 fő, ebből: 70.744 (31,25%) m., 139.522 (61,63%) oláh, 831 ném., 9356 (0,15%) zsidó, 5925 egyéb; 1930: 313.276 fő, ebből 101.434 (32,38%) m., 168.885 (53,91%) oláh, 21.506 (6,86%) ném., 14.719 (4,7%) zsidó, 6732 (2,15%) egyéb; vallás szerint 16.796 (6,4%) r.k., 158.166 (59,9%) g.k., 63.566 (24,1%) ref., 771 ev., 46 unit., 12.376 (4%) g.kel., 8940 (3,4%) izr., 3147 (1,2%) egyéb. 1934. VII. 15: az isk. törv. a kultúrzónát megtartotta, a 272.§ alapján a m. tanerőket levizsgáztatták oláh nyelvből, aki megbukott, állásából eltávolították. - A II. →bécsi döntés ~t 1940. IX-1944. X: visszacsatolta Mo-hoz (→Szilágy vármegye). Az 1944 őszi hadműveletekben a II. m. hadtest a tordai csata után, X. 8: először a Szamos vonalára, X. 11: Kolozsvárt feladva a Meszes-hg-be, Nagyvárad eleste után a Zilah-Szilágysomlyó-Nagykároly vonalon a Nyírségbe vonult vissza. X. 16. k. ~t megszállták a szovjet csapatok, melyek nyomában újból berendezkedtek az oláhok. A voluntárok m-ellenes vérengzései miatt Erdélyben szovjet közigazgatást vezettek be, amit 1945. III. 8: adtak át Petru Groza kormányának. VI. 23: Zilah is a 13 É-erdélyi m. polgármesterű városok között található (amikor a m. többségű Désen, Kolozsvárt és Szamosújvárt már csak az alpolgármester m.). A M. Népi Szöv. 1946 tavaszán ~ Udvarhely, Temes-Torontál megyéket összesítő adatai szerint a vegyes lakosságú ter-eken egész Erdélyben állandóak a magyarellenes támadások; É-Erdély bekebelezése óta a m. kisebbség még mindig nem számaránya szerint vehetett részt az államigazgatásban. 1947. IV. 30: Solymos Iván szilágysági képviselő interpellált a bukaresti parlamentben, mert az oláh költségvetés megszavazásakor kiderült, hogy a m. intézmények az össz. költségvetési támogatásnak a 3-4 %-át kapták meg, bár Ro. 12%-a m. Az ún. „kisebbségi egyházak” össz. 70 millió lejt, míg a székelyföldi ún. (oláh) „nemzeti egyházak” 150 millió lejt kaptak. A II. bécsi döntés után elnéptelenedett telepesfalvakat benépesítették. 1948: az összeíráskor a 373.200 fő nemzetiségi megoszlása: 141.400 (37,9%) m., 223.600 (59,9%) oláh, 600 ném., 7600 (2%) egyéb. 1949: Zilahon a ped. líceumban még m-ul oktattak. - 1950. IX: a komm. diktatúra fölszámolta a megyerendszert, szovjet mintára tartományokat, ezeken belül körzeteket szerveztek, a külter-eket, házcsoportokat önálló településeknek nyilvánították (~ 261 településéből [1930] így lett 297). 1952-68: ~t 3 tartomány között osztották szét: a szilágysomlyói körzet (rajon) Kőrös (Crișana), a zilahi és a zsibói körzet (rajon) Kolozs, a tasnádi és a szilágycsehi körzet (rajon) Máramaros tart. része lett. 1956. II. 21: a népszámláláskor (átszámítva) 392.800 főből 159.700 (40,7%) m., 267.500 (57,9%) oláh, 1000 ném., 4600 egyéb nemzetiségű. 1968: a megyerendszer visszaállításakor ~t Zilah székhellyel újjászervezték, de 1919. IV-i állapotához képest eltolták K felé: Tasnád környékét Szatmár megyéhez, néhány falut Biharhoz és Máramaroshoz csatoltak; K-en ~ benyúlik az egykori Belső-Szolnok, Doboka és Kolozs vm. s a Kővár vidék ter-ére. Ez ~t a →Részek helyett Erdély felé fordította, oláh többségét megnövelte. 1972: Zilah municípiumi rangot kapott. 1992: a népszámlálás új jelensége a disszimiláció, melyben a cigányság öntudatosodása (2/3-1/3 részben az oláhok-magyarok kárára) és az „újsváb” öntudat föléledése (a m-ok kárára) erőteljesen kimutatható. - M. lapjai: Szilágynagyfalun: Az Igazság Tanúja (1925-40, 1946-47, baptista); Szilágyperecsenyen Locsogó (1997, kétnyelvű diáklap); Szilágysomlyón: Garabonciás (Szilágysomlyó, 1991-93, diáklap), Bökény (1993-96, diáklap); Tasnádon: Tasnádi Újság (1997. III-1999. III., havilap); Zilahon: Buletinul Szilágy Vármegyei Magyar Népiskolák Tanfelügyelőjének Hivatalos Lapja (Zilah, 1945. III. 15-IV. 15., folytatása kétnyelvű: Oficial al Inspectoratului scolar judetean Salaj 1948. XII-1949. I.), Szabadság (1948. III. 18-1950. XI. 12., hetilap), Szilágysági Szó (1990. I. 5-1991. VI. 28., az RMDSZ hetilapja), Szilágyság (1991. VII. 5-, az RMDSZ hetilapja), Fűzfasíp (1991, rejtvényfüzet), Guguc (1991 ősz-1997. V., diáklap), Hegyen Át - Völgyön Át (1993-94, cserkészlap), Ifjúság (1993. XII-1996. III., diáklap), Keresztyén Élet (1993. XI-: havi, ref.), Harmatcseppek (1995?-96, adventista), Maxi-Mix Sulimagazin (1995. III: a tanítóképző diáklapja), Gondolatszemek (1996. XII-1997. III: diáklap), Nebuló (1997-98 diáklap), Terbete (1997-98, környezetvédő ifj.), Információs Oldalak (1998, reklámlap), Limes (1998, kétnyelvű negyedéves folyóir.). 88

Endes 1935:548. - Beke György: Szilágysági hepehupa. Bukarest, 1975. - Honismeret 1992:5. sz. (Gábriel András: A Szilágyság) - Korunk 1992:9. sz. - Kuszálik 1996:221; 2001:354.- Vofkori 1996:77. - Varga E. 2000:37.