Magyar Katolikus Lexikon > S > Szevér


Szevér, Szt, Severus (Ravenna, Itália, 4. sz.-Ravenna, 350 k. febr. 1.): püspök. - Ravenna 12. pp-e, részt vett a →szardikai zsinaton. Legendája szerint takács volt, s a pp-választáskor egy reá szálló galamb jelezte, hogy Isten őt akarja pp-nek. Felesége és leánya ktorba vonult. - A legenda szerint a két apácát egy sírba temették. ~ élete végén elmondta utolsó miséjét, élve ment le a megnyílt sírba, s szavára a két halott középen helyet adott neki, azután meghalt. 842: egy frank szerz. elrabolta, és Mainzba, majd Erfurtba vitte ereklyéit. Tiszt-e No-ban és Ravenna környékén virágzott. - Ikgr. Főpapi ruhában, pásztorbottal v. kv-vel ábrázolták (Ravenna, S. Apollinare in Classe, 6. sz., mozaik; Erfurt ~-tp. kapuja, 1375 k.). - Attrib-ai: tp-modell, galamb, orsó v. más szövőszerszám. Az erfurti ~-tp-ban 1365 k. állított síremléke fedőlapján ~, a felesége és a leánya, az oldalain megválasztásának jelenetei láthatók. Életének egyéb jelenetei a boppardi ~-tp. 13. sz. freskóin. - A takácsok, kendő- és harisnyaszövők védősztje. Tiszt-e a céhesség, mesterlegények vándorlása, ném. betelepülők révén Mo-on is virágzott. Olykor Severinus kölni pp-kel (okt. 23.) is összetévesztették. - ~ a szövőiparáról jelentős szász Nagydisznód szárnyasoltárának (1525) két táblaképén is föltűnik. A soproni takácsoknak a Háromkirályok mellett ~ (Severinus?) volt a kk. társpatrónusa. A barokk időkben a pápai, tatai ném. csapók, ványolók is védősztként tisztelték. A 18. sz. tömeges délnémet bevándorlás és a m. mesterlegények külf. útjai következtében a század derekán már virágzó szegedi m. céh is ~t választotta védősztjéül. A céhzászlón azonban jellemző tévedésből S. SEVERIN EPISC: ORA PRO NOBIS olvasható. ~ teljes ppi díszben, 3 orsóval tűnik föl. Feje körül csillagok, Mo. és Szeged címere. A másik oldalon a Boldogasszony képe. - Ü: okt. 22. **

BS XI:997. - Bálint II:396. - Sachs 1980:313.