Magyar Katolikus Lexikon > S > Szervác


Szervác, Szt (Kis-Ázsia, 4. sz. eleje-Maastricht, Németalföld, 383. máj. 13.): püspök. - Legendája szerint ősei a Bold. Szűz rokonságához tartoztak. Jeruzsálemben sztelték pappá. Angyali intésre Tongersba (Németalföld) ment, itt 7 év széküresedés után pp-ké vál. Mikor Rómában járt, látomásban Szt Pétertől kapott egy ezüst kulcsot. - Biztos tört. adatokat csak a 4. sz. zsin. akták közölnek ~ról. Szt Atanáz 346: Szarbatiosz néven a 7. helyen említi a 282 pp. névsorában, akik 343: a szardikai zsin-on az ő oldalán álltak, s elmondja, hogy Magnentius uzurbator ~ot küldte követül Edesszába Constantius cs-hoz. 359/60: részt vett a rimini zsin-on, és →Sulpicius Severus szerint az utolsók között hajolt meg a cs. akarata előtt, aki az ariánusokkal rokonszenvező hitvallást kényszerített ki a zsin. résztvevőitől. 361: a cs. halála után újra szembefordult az arianizmussal. - 8. sz. életrajza szerint része volt az ariánus kölni érs. letételében. - Tours-i Szt Gergely szerint kinyilatkoztatásból tudta meg a közeledő hun támadást, ezért Rómába ment segítségért, s mikor hazatért, áttelepült Maastrichtba, ahol meghalt. Tongerst azonban nem a hunok, hanem a germánok dúlták föl. Ha Riminiben meg nem hajlik a cs. akarat előtt, Szt Atanáz és Szt Hilarius méltó társa lenne. - 560: utóda a sírja fölötti kpna helyére nagy baz-t építtetett. Eu-szerte tisztelték, Martell Károly, Nagy Károly, II. és III. Henrik, Szt Norbert és Szt Bernát is elzarándokolt sírjához. - Ikgr. Legkorábbi ábrázolása a 12. sz: főpapi ruhában, 2 angyal között áll, akik kv-et és pásztorbotot tartanak. - Attrib-a: kulcs, mert legendája szerint Rómában megjelent neki Szt Péter és átadott egy kulcsot, hogy mindenkinek, aki kéri, kinyithassa a mennyek ajtaját (Ágnes apátnő ereklyetartója, Quedlinburg, Vár-tp., 1200 k.). Néha egy sárkány látható a lábánál, utalással az ariánusok elleni harcára (St. Vith/Eifel plébtp., szobor, 1500 k.). - A legenda szerint szabadban lévő sírját soha nem lepte be a hó, bár körülötte magasan állott. Később tp-ot emeltek föléje és búcsújáró hellyé vált. Sírjánál, ereklyéinél sok beteg, ördöngös meggyógyult. Mivel legendája szerint ősei Szt Anna húgának ivadékai, a →krisztusatyafiság apokrif közösségébe is besorozták. - A kultuszt a Szepességbe és Erdélybe vándorló Rajna-vidéki szászok az Árpád-korban hozták magukkal. Ménhárd (1264), Kereszténysziget (1490), Tatárlak (1508), Nagysenk (1520), Kakasfalva, Nagydisznód, Zsidve tp-aiban akadni ~-nyomokra. Berethalom (1515) oltárképe a krisztusatyafiság tisztes tagjaként ábrázolja, Szepesszombat Szt Annának ajánlott szárnyasoltárán (1520) Eliud és Enim társaságában látható. A Servatius, Szerváciusz máig élő erdélyi családnév. - Lábbajok, köszvény, hirtelen halál esetén, ill. patkányok, egerek ellen kérik oltalmát. Segítségül hívják szerencsés kezdet v. termékenység érdekében is. Szt Pongráccal és Bonifáccal a →fagyosszentek csoportjához tartozik. Ü: máj. 13. **

BS XI:889. - Bálint I:369. - Sachs 1980:313.