Szentháromság-oszlop: szabadtéren álló →oszlopra helyezett Szentháromság-szobor. - Legelterjedtebb formájában →kegyelem trónusa (12. sz.): trónszéken ül a tiarás Atya, ölében a keresztrefeszített Fiú, fölöttük galamb képében a Szentlélek.  Szép példája a kassai ~ (1722). - A ~okat ált. járványok után, fogadalomból állították. Az Immaculata és Nep. Szt János szobraival hozzátartoznak a közép-eu. barokk városkép ünnepélyes reprezentációjához, szakrális atmoszférájához. Bajoro-ban, de különösen az egykori Habsburg-monarchia ter-én alig van város, falu, ahol ne lenne. Mo-on jelentősebb előfordulásai: Buda (1713), Pest (vásártér, 1692), Óbuda (1740), Arad (1746, fölszentelés 1751), Temesvár (1740), Pécs (1713), Veszprém (1750), Sopron (1701), Kismarton (1713), Szombathely (1714), Zalaegerszeg, Szekszárd (az 1739. évi pestis emlékére), Bonyhád (1796), Tolna, Bátaszék (1794), Dunaszekcső, Szeged (1734), Kecskemét (1742), Vác (1750), Kalocsa (1786), Újvidék (1781), Érsekújvár (1740), Pozsony, Komárom (1715), Eperjes, Szabadka (1755), Körmöcbánya (1765), Nyitra, Nagykároly, Baja (1750), Jászberény (1821), Jászapáti (1803). **

Bálint I:392.