Szent Júdás levele, Júd: deuterokanonikus újszövetségi irat, a 7. a →Katolikus levelek csoportjában. - I. Keletkezése. A szerző →Jakab testvérének mondja magát; ezen minden bizonnyal Jakabot, az Úr testvérét kell értenünk, Júdás Tádéval való azonosságát többen valószínűtlennek tartják, mert akkor ap. lett volna, a Júd 17 viszont épp arra enged következtetni, hogy nem tartozott az ap-ok közé. ~nek keletkezési ideje attól függ, vajon hiteles-e 2Pt; ha a 2Pt valóban Péter ap-tól való (ezt kétségbe vonják), akkor ~ Péter ap. halála előtt keletkezett; egyébként Kr. u. 70-80-ból származtatható; K. H. Schelkle Kr. u. 90 körülre teszi keletkezése idejét. A szerző leveléhez fölhasználta Hénochot, és talán még 2 más apokrif iratot is figyelembe vett, ezért több egyh. kétségbe vonja hitelességét, de a 2. sz: Rómában, Karthágóban és Alexandriában kánoninak tekintették (→Muratori-töredék, Tertullianus, Alexandriai Kelemen, Órigenész). - II. Tartalma. A szerző „az Istenben, az Atyában szeretett és a Jézus Krisztusnak megőrzött meghívottak”-hoz intézi sorait (Júd 1). Ez az egyébként ált. megszólítás itt nem vonatkozik minden ker-re, csupán egy csop-ra gondolt a szerző, de nem lehet egyértelműen eldönteni, vajon a csop. tagjai zsidóságból (ósz-i idézetek, zsidó apokrif iratok és legendák fölhasználása) v. pogányságból (libertinus tévtanítók föllépése) megtért ker-ek voltak-e. Talán szórványban (→diaszpóra) éltek a címzettek. A levél óv a betolakodóktól, akik bár ker-ek, hamis tanokat vallanak Krisztusról és az ég erőiről, a libertinusok módjára élnek, így veszélyt jelentenek a hívő közösségre (rendszerint törv-t ellenző gnosztikusoknak nevezik őket). Ezekre a tévtanítókra, akiknek föllépését az ap-ok előre megmondták, büntető ítélet vár. R.É.

BL:1693.