Szent János áldása, jánosáldás: borral való köszöntés, eláldás, áldomás, Szt János ap. tiszt-ének egyik legsajátosabb megnyilatkozása. - A János ap. ünnepén szentelt bor, az ún. jánosbor a 11. sz: bukkant föl, s a 12. sz: már a lovagi udvarokban búcsúzkodásnál, csatába indulás előtt itták. A kk-ban a sztek ünnepén a tp-ban ittak a hívek a tiszt-ükre, vsz. a pogány libatio (→italáldozat) maradványa-, ker. másaként. Az Egyh., mely az erősen meggyökeresedett szokásokat nem irtotta, hanem megszentelte, arra buzdította híveit, hogy már ne a pogány istenekre, hanem in nomine Sanctorum et Angelorum ('a szentek és angyalok nevében') emeljék poharukat. Magát a bort is megáldotta. - Az áldomásból még a gótika elején szentelmény lett, s az egyh. év lit-jába is belekerült, János evang. napjához (XII. 27.) rögzülve. Ez ellensúlyozni kívánta a germánoknak a téli napfordulat idején tartott mulatságait, amelyeket lappangva tovább éltek. - A ~ Szentírási alapjának tekintik Jézus Jánoséknak mondott szavait: meg tudjátok-e inni a kelyhet, melyet én inni fogok? (Mt 20,22.) Részben ezért szerepel János attrib-aként sokszor a →kehely. - A ~ főleg prem. közvetítéssel hazánkban is meghonosodott. Az egyik 15. sz. esztergomi Obsequialéban már előfordul: a bornak, vagyis Szt János szerelmének megáldása a karácsony utáni 3. napon. 1499: a pécsi misekv-ben: benedictio amoris Sancti Johannis. A győri múz. őrzi a ppi pince egyik 18. sz-beli hordóvégét, amelyre János evang. van domborműszerűen ráfaragva. A soproni múz. fenékdeszkáján János, kezében a mérgezett borral telt kehellyel: kígyó bújik ki belőle. A hozzá tartozó hordónak nyilván különleges borát megszentelhették és szentelményként ihatták. Az is lehetséges, hogy az ábrázolással magát a pincét ajánlották János oltalmába. A János-napi borszentelés szigetszerűen Mo. több részén, mégis inkább a borvidékeken máig él. Népi szentelményként a boszorkánypörök idején, 1729: Girót falu tanúvallomásai között bukkan föl először. A ref. csökölyiek kat. szomszédjaiktól szentelt bort kérnek, ha a fejük fáj. Bágyogon, Rábaszováton a szentelt borból nem isznak. A vetőmagot szokták vele kereszt alakjában meghinteni. Rábagyarmaton is szentjánosbor kerül a vetőbúzába. A Szt János bora a vasi Vásárosmiskén tisztes házi orvosság. Budaörsön mindenki 3 kortyot iszik belőle, közben ném. tájszólásban efféléket mondanak: ~ maradj velünk és áldj meg bennünket! Öntenek a pincebeli boroshordókba, néha a kútba is. A dunaszentmiklósi ném. gazda a szentelt borral meghinti szőlejének négy sarkát is. A bánáti ném. gazdassz. az újév napján sütött kalácsba János napján szentelt bort is dagasztott, hogy a családot az új esztendőben jártában-keltében minden baj elkerülje. A zalai Lesencenémetfalun, Rezin, Pölöskefőn s a baranyai Hosszúhetényben karácsony este egy üveg bort az asztalra tesznek, de nem isznak belőle. Ez az angyalok bora. Ezt viszik el János napján a tp-ba megszenteltetni. Utána a család minden tagja húz egy kortyot belőle, majd orvosságul teszik el. Különösen fülfájásról tartják foganatosnak. Gyöngyöspatán a hazahozott szentelt borból isznak, majd a hordókba csöpögtetnek belőle. Hangony, Szentsimon falukban a jánosbor néven emlegetett sztelt borral beteget szoktak itatni, de meg szokták vele hinteni a házat, beteg ágyát, ágyalját is. Lucskán ebéd után a családfő mindenkinek tölt belőle, hogy ~ szentelje meg őket. Óbecsén János napján bort, fonott kalácsot, almát szenteltetnek a tp-ban. - A borszenteléssel olykor →almaszentelés is párosul. Nagyécsfaluban a karácsonyesti asztalra tett almát a borral együtt elviszik szenteltetni: torokfájás orvossága. - A kk-ban ezzel a szentelt borral kínálták meg azokat, akik útra keltek, háborúba, messze földre indultak, búcsúzkodtak, hogy ~ az út veszélyeitől és kísértéseitől oltalmazza meg őket. Ezért itattak a haldoklóval, halálraítélttel is szentelt bort, hogy kísérje az Úr elé. A megmaradt szentelt bort a halotti torban itták meg a halott emlékezetére, lelkének üdvösségére. - Kk. idetartozó régiség az a Lábnik moldvai csángó faluban élő hagyomány, hogy az asztalvetés néven emlegetett halotti torban először a megboldogult számára öntenek bort, az anyaföldre: Isten csináljon részt ennek a megholt hüvnek minden cseppecskékből! Keresztnevét is belefoglalják a könyörgésbe. - ~nak másik sajátos kk. fejleménye volt, hogy menyegzőn, esketés idején is sor került a bornak és nyilván a lakodalmi kalácsnak is János nevében való megáldására. Keresztelő, ill. halotti tor után szegények etetése alkalmával a bort csak erre a célra használt és a már kedveskedő jancsi, jancsikorsó néven emlegetett, egyszerű cserépkorsóban szolgálták föl és tették az asztalra. A fölszolgált étel-italnak, ill. az egész vendégségnek mennyei lakoma volt a neve; a jancsit csak ilyen kultikus jellegű családi eseményekhez vették elő, máskor és másra nem használhatták. Akinek nem volt, kölcsönkérte a szomszédtól, rokontól. Jászladányon a ~t az új ház fölszentelésekor szokták a jelenlévők énekelni. Ha aranylakodalmat ünnepelnek, akkor is éneklik a vendégek. Szegeden, Tápén, Jászladányon a házi ájtatosságok végeztével is szokták az összegyülekezett hívek énekelni, mielőtt elszélednének. A ~t az úri társad. és a polgárság is szokta, de már csak szólásként emlegetni: igyuk meg a ~t! Na, még a ~t! Búcsúzkodáskor, a társaság oszlásakor az utolsó ital bor. Algyőn ilyenkor ezt mondják: ~ maradjon a hajlékon is, mög az elmönőkön is! A szólást már Dugonics András is megörökítette. Aki pincézéskor az utolsó pohár előtt elment v. lerészegedett, az egriek így jellemzik: nem várta meg a ~t! Kórogy ref. népe jánosáldás névvel illeti. - A ~ a lakodalmas szokásoknak is része volt: a lakodalmakban szereplő bor és kalács eredetileg föltétlenül szentelmény volt. A tp-ban megáldott kalács neve szerelemkalács, Gyimesben Szt János-kalács, moldvai csángóknál örömkalács volt. Föladásakor a násznagy ékes beszédet mond a csodálatos kenyérszaporításról. A gyimesi kat. csángók, csíki székelyek a „tésztanemű virágokkal, tojásokkal, aranyozott ékítményekkel felcifrázott” nagy lakodalmi kalácsot készítettek, ezt követte „a Szt János eláldása”, amelyet a vőfély szokott végezni. A szolnoki vőfély a lakodalmi kalács feladásánál a 19. sz. végén még utalt ~ra. Az Alföldön szokásos, hogy esküvőre menet a vőfély tele palackot visz a tp-ba, a palack nyakán díszes fonatos kaláccsal. Esküvő után a bort is, kalácsot is elkínálgatják és arra törekszenek, hogy minél többen kapjanak belőle. Vsz. a Szt János-kalács utóda a mai lakodalmak menyasszony-tortája.  **

Bálint I:92. - MNL IV:664.