Magyar Katolikus Lexikon > S > Szúnyog


szúnyog (lat. culex): a kétszárnyúak rendjébe tartozó, hosszúcsápú rovar; a hím növényi nedvet, a nőstény vért szív. - Az ÓSz-ben 3. az →egyiptomi csapások között (Kiv 8,12-14; Zsolt 105,31). Jézus farizeusoknak szóló dorgálásában („a ~ot kiszűritek, de a tevét lenyelitek”) a jelentéktelen dolgok képe (Mt 23,24). - A kk. műv-ben, mint ált. a rovarok, az ördög szimbóluma. Merian, a híres rézmetsző Utolsó ítélet-képén óriási, csípős ~ként ábrázolja az ördögöt. →légy R.É.

Lipffert 1976:37. - BL:1759.

Szúnyog Ferenc, budetini, SJ (Nagyjeszenic, Trencsén vm., 1669. okt. 4.-Károlyfehérvár, 1716. dec. 8.): tanár, hitszónok. - A Pázmáneum növ-eként 1685. XI. 10: Bécsben lépett a JT-ba. 1700 k. Kolozsvárt a fil. tanára, 1703 k. Kőszegen házfőn., majd Brassóban és Károlyfehérvárott m., szláv és rum. hitszónok. - M: Catechismus valachicus maior Romano-Catholicus. Ruménül, cirill betűkkel: Nagyszombat, 1696; 1726; lat. betűkkel: Szeben, 1709. - Kalvinus János Istene. (a prot-ok indexre tetették) 88

Szinnyei XIII:1160. (s.v. Szunyog) - JTÉ 1942:312. (s.v. Szúnyogh)