Magyar Katolikus Lexikon > S > Szózat


Szózat: magyar nemzeti fohász, Vörösmarty Mihály Szózat c. versének Egressy Béni (1814-51) általi megzenésítése (1843) óta. - Nemz., avató v. emlékünnepségeket, dísztemetéseket, amelyeket hagyományosan a nemz. Himnusz éneklésével kezdtek, a ~tal fejeztek be. Az idegen, nemzetellenes, zsarnoki rendszerekben - 1850-60: a Bach-korszakban, 1919. III-VII: a kommün idején, 1948-56: a Rákosi- és 1956-89: a Kádár-rendszerben - ha az ált. isk-ban tanították is - nyilvánosan nem énekelték. 1990 u. népi kezdeményezésre a hagyomány - néha a „székely himnusz”-szal társulva az ünnepség zárásaként - föléledt. 88

Vörösmarty Mihál [! így]: Szózat. Ném., fr., tót és szerb ford-okkal. Pest, 1860. - Dicsdal, ~, indulók és dalok. Szeged, 1861.

Szózat, München, 1950. máj.-1951.: a katolikus magyarság lapja. - Megj. minden hó 1-jén és 15-én, össz. 12(?) sz., 4 old. Fel. kiad. Marczell Árpád. Szerk. Kovách Aladár. Kiadó: Centrum Curae Pastoralis pro Hungaria in Germania. Főmunk. Ölvedi János és Szamosi József. Ny: soksz. 88

Mildschütz 1977:115. (705.)