Magyar Katolikus Lexikon > S > Szíria


Szíria: 1. Földrajzi név. Azt a meglehetősen keskeny földsávot jelöli, mely a Földközi-tenger K-i partja és a Szír-arab-sivatag között, tehát Palesztinát is magában foglalja. A ~ név vsz. Asszíriából ered, először Hérodotosz említi. - 2. Története. Az ősi időkből →Idrimi (Kr. e. 15/14. sz.) birod-a ismert. A →perzsa birodalom előtt csak a szír városok (Tírusz, Szidon stb.) tört-éről lehet beszélni. A perzsák ~t az 5. satrapaságba sorolták be. Mivel ez a ~ a Tigris és az Eufrátesz közé eső területet is magában foglalta, kezdetben különbséget tettek a két folyó közti ~, Syria Mesopotamiae és →Cöle-Szíria, a voltaképpeni, hegyektől körülzárt ~ között. A perzsa birod. összeomlása, Kr. e. 331 u. a Szeleukidák és a Ptolemaioszok versengtek a Földközi-tenger mellékéért, végül III. Antiokhosz 198: uralomra juttatta a →Szeleukidákat, kiknek uralma alatt ~ pol. szempontból is jelentős szerephez jutott. A szír háborúk tkp. Júdea bekebelezésére és hellénizálására irányultak, de a terv elsősorban a →Makkabeusok miatt meghiúsult. A Szeleukidák birod-ának az örm. származású Tigranész, a →pártusok kir-a vetett véget, akit aztán Lucullus vezetése alatt a rómaiak győztek le. Átmenetileg, 69-64: megint a Szeleukidák kerültek uralomra (XIII. Antiokhosz Asziatikosz), míg 64: Pompeius végérvényesen be nem olvasztotta ~t a róm. birod-ba tartományként (Lk 2,2). - 3. ~ az ÓSz-ben nem fordul elő. A lat. fordítás a Syria névvel rendszerint az Arám megfelelőjeként él; ugyanígy a syriace is a. m. 'arámul'; ezzel a szóhasználattal egy helyen az ÚSz-ben is találkozunk (Lk 4,27: a szír Naamán). Egyébként az ÚSz-ben ~n a róm. prov-t kell érteni (Lk 2,2; ApCsel 15,23.41; 18,18; 20,3; 21,3; Gal 1,21). De Mt 4,24: szembeötlő módon Galilea környékére vonatkozik a ~ név; ez azonban minden bizonnyal csak helyi szóhasználat lehetett. Mk 7,26: a szírföníciai asszonyon azt kell érteni, hogy ~ róm. prov-ból való volt. - 4. Egyháza. ~ legjelentősebb egyházközsége Antiochiában volt, mely Róma után a birod. legnépesebb és legjelentősebb városa volt. A K-Ny-i keresk. itt találkozott, itt élt a legtöbb vagyonos kereskedő, itt volt a legtöbb fogadó, a legnagyobb luxus, a legtöbb pompás középület, de a legtöbb bűntanya is. Antiochiában a népek sokasága élt, akiket a gör. nyelv és a hellénisztikus-római kultúra kötött össze. Jóllehet Szt Pál után az antiochiai egyh. nem végzett tervszerű missziós munkát, 250 k. a város környékének kb. 1/3-a ker. lett. Kisebb ~i egyházak mellett, amelyek közül több csak legújabb ásatások révén került napvilágra (pl. Dura), a legjelentősebb Mezopotámiában Edessza. 200 k. a félig önálló IX. Abgar kir. maga is felvette a kerséget, de udvari tisztje és teológusa, Bardeszanész a ker. tanokat perzsa vallásfilozófiával (pl. a fatalizmussal) keverte. A Tigristől K-re egy krónika szerint már 225: 17 ppség működött, a kerség mégis csak nehezen terjedt, főként azért, mert az ellentét a görög-római műveltségű Antiochia és a tiszta szír belterületek között túlságosan is nagy volt. Itt ütközött először össze az egyh. egy új világvallással, a →manicheizmussal. - 5. Al Jumhuriyah al 'Arabiyah as Suriyah: köztársaság a Közel-Keleten. Határai: Izrael, Libanon, Földközi-tenger, Töröko., Irak, Jordánia. Ter-e 185.180 km², főv-a Damaszkusz. Hiv. nyelve az arab. 1997: 14.895.000 lakos (90% muszlim [80% szunnita, 7% alavita, 2% drúz, 1% iszmáilita], 9% ker.[ort., örm. gregoriánus és kat.]). - 6. Érsségei és ppségei. Maronita szertartásúak: 1527: Damaszkusz, 17. sz: Aleppo, 1977: Lattaquié. - Melkita szert.: 3. sz: Bosra, Damaszkusz, Homsz, 4. sz: Aleppo, 1961: Laodicea. - Káld szert.: 1957: Aleppo. - Az örm-ek számára 1710: Aleppo, 1954: Camichlié. - A szír szert-ban: 1633: Damaszkusz, 1659: Aleppo, 1678: Homsz, 1957: Hassaké-Nisibi. - A lat. szert-nak 1762: Aleppóban szerveztek ap. vik-t. R.É.-**

BL:1727. - Földünk 2000:276.