Magyar Katolikus Lexikon > R > restaurátor


restaurátor: művészileg és tudományosan képzett szakember, aki a műtárgyakat a korszerű →restaurálás követelményeinek megfelelően kezeli. - A ~ különleges felelőssége abban rejlik, hogy a munkafolyamatokat pótolhatatlan eredeti műveken hajtja végre. Mivel a ~nak művészi, tud. és technikai feladatokat egyszerre kell megoldania, föltétlenül szükséges az e ter-ek szakembereivel való együttműködése. Hazánkban a ~ok szakosítása: 1. művész~: táblakép, falkép, faszobor, kőszobor, grafika restaurálására; 2. általános v. tárgy~: fém-, fa-, kerámia-, üveg-, bőr-, textil-, papír- stb. tárgyak restaurálására. A művész~ képzés Mo-on 1949: a fest. ter-én indult: a Képzőműv. Főisk-n ~ tanszék létesült. Ez 1969: Restaurátor Int-té alakult át, és az okt. falkép-, faszobor-, kőszobor- és papírrestaurálással bővült, 1974: megindították az ált. ~ok képzését. G.K.