Róza, Limai, Szt, Isabel de Flores, OSD (Lima, Peru, 1586. ápr. 20/30.-Lima, 1617. aug. 24.): apáca, misztikus. - Gaspar de Flores Puerto Rico-i konkvisztádor leánya, aki 1548: érkezett Peruba. ~t születésekor a család egyik indián szolgálója rendkívüli szépsége láttán rózsához hasonlította, e név rajta is maradt, és 1597: (Szt) Turibius pp. is e névre bérmálta. ~ már gyermekkorában jámbor és aszketikus életet élt, s szülei házából korán kiköltözött a kertbe egy saját kezűleg épített kunyhóba. Családja hozzá akarta adni egy jó házból való ifjúhoz, mire ~ hajának levágásával tiltakozott és a kezeit oltatlan mésszel csúfította el. 1606. VIII. 10: belépett a domonkos harmadrendbe (Peruban akkor még a domonkos rend női ága nem telepedett le). Sziénai Szt Katalint tekintette lelki mesternőjének, példájára egész életében vezekelt: a derekán súlyos lakattal lezárt láncot viselt; töviskoronát és ciliciumot hordott; ostorozta magát; az ágya kemény deszkából készült. Olykor 12 órát is imádkozott naponta, életformája lett az Úr Krisztus jelenlétében való élet és a vele való szüntelen társalgás. Lelki gyakorlatait kézimunkával (fonás, szövés, hímzés, kertészkedés) váltogatta, bevételeivel szüleit támogatta. Granadai →Lajos és Keresztes Szt János írásait olvasta. Megalapította D-Amerika első szemlélődő kolostorát (halála után, 1623: megnyílt a második is). Sokat betegeskedett, és kis házában maga is ápolt betegeket és haldoklókat. Ebből nőtt ki a rendszeres szegénygondozás Peruban. Különleges szeretettel kísérte Solanói Szt Ferenc ap. munkáját a perui indiánok között, aki 1596: kezdte misszióját. - Élete utolsó három évét egyik barátnőjének, Don Gonzalo de la Maza (a perui alkirály pénzügyeinek intézője) feleségének házában töltötte. A szigorú vezeklés, a másokért való szünet nélküli fáradozás korán ágynak döntötte. Halála hírére, melynek napját előre megmondta, akkora tömeg gyűlt össze, hogy néhány napig nem tudták eltemetni, végül a Szt Domonkos-tp. melletti kolostorban helyezték nyugalomra. Később átvitték a tp. főoltárához, majd a Sziénai Szt Katalin-kpnába. Tiszt-e azonnal megkezdődött az egész sp. nyelvterületen. - Írásaiból csak néhány töredék maradt fenn, ezekből is kitűnik, hogy igen sokat szenvedett az Egyházért. - IX. Kelemen p. 1668. II. 12: b-gá, X. Kelemen 1671. IV. 12: szentté avatta. 1669: Lima, 1670: egész D-Amerika és a Fülöp-szk. patrónája lett. Arc-és bőrbetegségek ellen is kérik oltalmát. Ü: 1727-től aug. 30., 1969 óta aug. 23. **

Kirschbaum VIII:286. - SzÉ 1984:569.

Róza, Viterbói, Szt (Viterbo, 1234 k.-Viterbo, 1252. nov. 25. e.): ferences harmadrendi nővér. - 1245 k., miután egy betegségében megjelent neki a Szűzanya és meggyógyította, belépett a →Ferences Világi Rendbe és beavatkozott a ghibellinek és a guelfek közötti vitába, ami miatt családját száműzték. ~ 4 évig Viterbo, majd Soriano, Vitorchiano és más városok utcáin járva „misszionált”, sokan hallgattak szavára. II. Frigyes cs. halála (1250) után visszatért Viterbóba, be akart lépni a klarisszákhoz, de elutasították. Apja házában egy kis cellában remetéskedett igen korai haláláig. - A szttéavatási eljárás 1252. XI. 25: megkezdődött. III. Callistus p. 1457: avatta szentté. Máig épen maradt testét 1258: átvitték a viterbói klarissza ktorba, miként ezt megjövendölte. Ü: szept. 4. **

Kirschbaum VIII:287. - NCE XII:674. (*1235, †III. 6.) - LThK 1993. VIII:1297. (1233/34-1252; szentté avatása sose történt meg, de ünnepét 1583: fölvették a RM-ba)