Róma: város a Tiberis alsó folyása mentén, a latiumi dombság déli végében. Az ókorban a →római birodalom fővárosa, a →pápa székhelye (l. köv. cikk), a 8. század közepétől az →Egyházi Állam központja, 1870-: Olaszország fővárosa. - Az antik történetírók szerint Kr. e. 753: alapították. E dátum időszámítási kiindulópont lett: „ab urbe condita” (a város alapításától). Ter-én bronzkori település nyomai a Kr. e. 1400 k. időtől megtalálhatók. Kr. e. 800 k. a mocsaras latiumi síkságból kiemelkedő dombokon egymástól elszigetelt, szalmatetős vályogkunyhókból álló apró települések álltak, elsősorban a későbbi nevükön Palatinus, Esquilinus és Quirinalis dombjain. - 1. Eredetmondája szerint a Trójából menekülő Aeneas hosszas hajózás után kisfiával, Ascaniusszal és társaival a Tiberis torkolatánál ért partot. A Tiberis környékén (Latium) etruszkok, volscuszok, szabinok, rutuluszok és a folyó mentén latinok éltek. A trójaiak kapcsolatot találtak a latinokkal és kir-ukkal, a bölcs Latinusszal. A kir. szívesen fogadta őket és feleségül kínálta Aeneasnak a leányát, akit azonban korábban a rutuluszok kir-ának, Turnusznak ígért. Turnusz háborút indított, ami párbajjal végződött Aeneas és Turnusz között, s Aeneas győzött. Ezután békés idő következett, Aeneas várost alapított, és feleségéről Laviniumnak nevezte. A közben felnőtt Ascanius szintén várost alapított, Albalongát. Sok idő után Numitor lett Albalonga kir-a, akivel testvére, Amulius versengett a trónért: Numitort bebörtönözte, és a leányát, Rhea Silviát arra kényszerítette, hogy Vesta-szűz legyen. Amulius uralkodása idején azonban Rhea Silvia ikreket fogant Mars istentől. Amulius parancsot adott, hogy a gyermekeket öljék meg. A rabszolga azonban, aki e parancsot kapta, az ikreket vesszőkosárban a Tiberis vizére tette, remélve, hogy valaki majd kimenti őket. - A Tiberis partján egy kunyhóban lakott Faustulus és Laurentia, az öreg pásztor és a felesége. Faustulus látta meg, hogy az egyik kiöntés partján egy fa alatt hatalmas farkas fekszik és két csecsemőt szoptat. Visszaszaladt a feleségéért, magukhoz vették a gyermekeket, és Faustulus a Romulus és Remus nevet adta nekik. Miután az ikrek felnőttek és megtudták a történetüket, visszatértek Albalongába, a kegyetlen Amuliust megölték, és nagyapjuknak, Numitornak visszaadták a trónját. Miután tőle engedélyt kaptak, elhagyták Albalongát és a Tiberis partján telepedtek le. Itt felnőttek és várost alapítottak. Megegyeztek abban, hogy az ad nevet a városnak, aki több madarat lát az égen. Így Romulusé lett a névadás joga: ekével barázdát vont a Palatinus-dombon, hogy kijelölje a város határát, melyet ~nak nevezett el. Ez Kr. e. 753. IV. 21: történt. Romulus elrendelte, hogy a kijelölt városhatárt az ő engedélye nélkül senki át nem lépheti. Remus azonban egy ugrással átlépte, s nevetve mondta: „Nézd csak, milyen egyszerű!” Erre Romulus haragjában megölte Remust, és kikiáltotta, hogy aki megsérti a ~ nevet, meghal. Romulust hosszú uralkodás után Mars isten magához ragadta az égbe. - Remus halálát áldozatnak tekintették, amely a városnak nagy jövőt ígért. Horatius viszont a testvérgyilkoságot a városalapító hibájának tartotta, átoknak, mely kezdettől fogva ránehezedett ~ra, s lakosait egymás öldöklésére kényszerítte. - Romulus összegyűjtötte a környék pásztorait, de nem voltak asszonyok. Ezért ünnepet rendeztek, melyre meghívták a szabinokat asszonyaikkal és leányaikkal együtt. Az ünnep tetőpontján adott jelre a római ifjak elrabolták a szabin nőket és elkergették a férfiakat. Ők azonban kis idő múlva fegyveresen visszatértek élükön Titus Tatiusszal a nőkért. Az ellentét békekötéssel végződött. Romulus és Tatiusz együtt uralkodtak a városban, s a szabinok és a rómaiak egy néppé lettek. - 2. Romulusszal kezdődött ~ királykora, mely Kr. e. 509-ig tartott. További királyok: 715: Numa Pompilius, 672: Tullus Hostilius, 640: Ancus Martius, 616: Tarquinius Priscus, 578: Servius Tullius, 534-509: Tarquinius Superbus. - A királykorban ~ az egész vidék ura lett. Megvédte magát a Latium körüli népek (etruszkok, equusok és volscusok) támadásaitól. Különösen az etruszkok voltak veszedelmesek ~ra nézve. Amikor Tarquinius Superbust elűzték, ő az etruszk Chiusi város kir-ához, Porsennához fordult segítségért, aki csapatok élén ~ ellen indult. Körülvette a várost, de látva a ~iak hősiességét, cserbenhagyta Tarquiniust. Az etruszkok elleni harcok Vejo városának elpusztításával végződtek: a ~iak 10 é. ostrom után lerombolták. Ez volt az első alkalom, amikor a ~i katonák zsoldot kaptak hosszú szolg-uk jutalmaként. - 3. A köztársaság korában (Kr. e. 509-Kr. e. 44) 387: ~ válságba került: a barbár gallok átkeltek az Appennineken és a város ellen vonultak. A szarvas sisakot viselő gallok legyőzték a ~i sereget, bevonultak a városba és pusztították. Maroknyi ~i katona a Capitoliumon sáncolta el magát. Ekkor történt, hogy a gallok éjszakai rajtaütését a capitoliumi szt ludak gágogására fölfigyelő Marcus Manlius a társaival meghiúsította, és megfutamították a gallokat. Néhány nap múlva azonban az éhségtől kényszerítve békét kötöttek. A gallok aranyat kívántak a békéért, de meghamisították a mérleget: a főparancsnokuk, Brennus a kardját a mérleg azon serpenyője alá kötötte, amelybe a súlyokat rakták. A bátor ~i Furius Camillus azonban csapatával rajtuk ütött, s a ~iak véres küzdelemben elűzték a gallokat. ~ majdnem teljesen elpusztult, de megszabadult, és Camillus, akit ~ 2. alapítójának neveztek, újjáépítette. Ezután a sanniusok próbálták megszerezni a termékeny síkságot. A ~iak szövetséget kötöttek velük, megosztván a ter-et, úgy, hogy az etruszkoktól elvették Capua városát, a görögöktől Cumát. A szöv. nem tartott sokáig, mert amikor a ~iak elfoglalták a görögöktől Nápolyt, a sanniusok háborút kezdtek, mely 327-290: sok bajt hozott ~ra, mivel a sanniusok az etruszkokkal és a gallokkal együtt harcoltak. 295: a sentinusi győzelem után a ~iak a sanniusokat elszigetelték és az etruszk városokat uralmuk alá vonták. - 280-275: ~ a görögökkel háborúzott. D-Itáliában Taranto volt az egyik legfontosabb gör. kolónia. A görögök keresk-ük védelmében kitiltották a ~i hajókat a Tarantói-öbölből. Amikor a ~iak megszegték e tilalmat, Taranto az epiruszi kir., Pirrus segítségében bízva háborút kezdett ~val. 275: Maleventónál a ~iak győztek, s a helynek a Benevento nevet adták. - ~nak nagy versenytársa volt É-Afrikában Karthágó. E föníciai hajósoktól alapított város oly gazdag és hatalmas volt, hogy hajóival uralkodott a Földközi-tengeren, beleértve Szicíliát is. Lakói a punok voltak. Caius Duilius konzul 120 hajóból álló flottát épített, s a hajókra olyan csapóhidat szerkesztettek, melyet közvetlen közelről az ellenséges hajóba tudtak beleakasztani, s azon át a katonák átjutottak a másik hajóra. Így Milazzónál, Szicília partjainál megverték a karthágói flottát, majd Karthágónál partra szálltak. Az 1. pun háború (264-261) után ~é lett Szicília, Szardínia és Korzika szg-e. A 2. pun háborúban (218-201) Hannibal Hispánia felől tört Itáliára. Arra számított, hogy ~ ellen tudja fordítani az itáliai népeket. 218: átkelt az Alpokon, és a gallok segítségével 2 ~i sereget megvert. Közép-Itáliában egy 3. sereg fölötti győzelem után látnia kellett, hogy az itáliaiak hűségesek ~hoz, ezért pusztítani kezdte földjeiket. 216: a ~iak Cannénál (Apulia) vereséget szenvedtek. Ekkor Publius Cornelius Scipio Afrikába vitte át a háborút: Hannibalnak haza kellett térnie, 202: Zamánál (Karthágó közelében) vereséget szenvedett. Karthágó hatalma ezzel megtört. Mivel Karthágó 149: megszegte a béke föltételeit, a 3. pun háború végén, 146: Aemilianus Scipio lerombolta. Ezzel ~ a Földközi-tenger Ny-i medencéjének ura lett. - A ~ba áramló gazdagság polgárháború forrása lett. Polgársága →patriciusokra és →plebeiusokra oszlott, főként a földbirtok aránytalansága miatt. A 133: tribunussá választott Tiberius Gracchus földtörvényt javasolt, mely szerint a földbirtok felső határa 500 jugerum (→hold) lett volna. A többi földet vissza kellett volna adni, v. szét kellett volna osztani az örökösök és a szegények között. ~ lakossága azonban megoszlott, s a törv-t ellenzők Tiberiust megölték, 300 követőjével együtt a Tiberisbe vetették. A terv megvalósítását azonban testvére, Caius Gracchus (123: tribunus) folytatta. Először megnyerte magának a lovagokat, majd leszállította a gabona árát, s végül elfogadtatta Tiberius törv-tervezetét. Caius sokat tett ~ért: úthálózatot épített, távolabbi vidékeken kolóniákat alapított, ahol a telepesek nagy földter-ekhez jutottak, s javasolta, hogy az itáliai városlakók ~i polgárjogot nyerjenek. Ez megosztotta ~ népét, főként a plebeiusok fordultak ellene. Végül a szenátorok zsarnoksággal vádolták meg és zendülésben megölték. - 102-101: Marius a germán cimberekkel és teutonokkal szemben védte meg a ~i közt-ot, és a demokrata párt feje lett. Vele szemben a szenátor párti Sulla sereggel indult ~ba Marius és követői ellen. Ez volt az első alkalom, hogy ~i sereg a közt. ellen fordult. E polgárháború végén Sulla győzött, aki ellenfeleit →proscriptióval irtotta, össz. kb. 5000 embert. 79: Sulla visszavonult a közélettől. - Egy napon Sulla katonái elfogtak egy gyereket, Marius unokaöccsét, s csak azért nem ölték meg, mert túl fiatalnak találták: Julius Caesart. Ő, miután felnőtt, a legnagyobb hadvezér lett: meghódította Galliát, Belgium, Svájc és Germánia egy részét, majd átkelve a tengeren, Britanniát. Két másik hadvezérrel, Gnaeus Pompeiusszal és Licinius Crassusszal triumvirátust alkotva kormányzott. Crassus azonban egy asiai hadjáratban 53: meghalt. Pompeius féltékenykedve az éppen Galliát meghódító Caesarra, meggyőzte a szenátust, hogy nyilvánítsák a haza ellenségévé és fosszák meg hadvezéri tisztjétől. Caesar azonban visszafordult Itáliába, seregével átkelt a Gallia határát jelentő Rubiconon (itt mondta: alea iacta est, 'a kocka le van vetve'), és 48: legyőzte Pompeiust. Élethosszig diktátorrá választották. Caesar nem állt bosszút ellenségein, mint Sulla. A nép barátja volt, földet adott a katonáinak és a szegényeknek, hidakat, vízvezetékeket, utakat épített. Egyesek azonban, attól tartva, hogy kir. lesz, összeesküvést szőttek, és 44. III. 15: a szenátusban meggyilkolták. - 4. Utódával, Augustusszal kezdődött a császárkor: →római birodalom, 5-7. p. - 5. 1870-: →Olaszország fővárosa. - M. kat. sajtója: , 1946-49: Magyar Harangok, 1948: Kisharang, 1948-50: Római Magyar Kurir, 1949-90: Kat. Szemle, 1951-52: Papi Közlöny, 1951-53: Élet, 1956-57: Panis Evangelicus, 1976-81: Üzenet.

**

Pecz 1985. II/2:648. (térképpel) - König 1985:101. - Urbanistica di Roma. Szerk. Piero Maria Lugli. Róma, 1998.

Róma: a →pápa székhelye, üdvtörténetileg →Jeruzsálem jogutódja, a katolikus →Egyház központja. - A kerség az Augustus cs. (ur. Kr. e. 31-Kr. u. 14.) által átformált ~ban honosodott meg. Augustus még Kr. e. 7: (Jézus születésének éve) 14 ker-re osztotta ~t, melynek a Kr. e. 5: tartott népszámlálás szerint kb. 800.000 lakója volt. Köztük már Szt Péter és Pál apostol jövetele előtt jelentős ker. közösség élt ~ban (→Rómaiakhoz írt levél), köztük Aquila és Prisca, Epenetus, Andronicus, Ampliatus, Urbanus, Apellus, Pudens és a cs. udvarból is néhányan. Szt Péter a római ppség (→római főegyházmegye) megalapításával az Egyh. közp-jává tette ~t. Már az 1. sz. végén közismert volt a ~i egyh. jótékonykodása nemcsak saját körében, hanem távolabb is. A 2. sz. végén Szt Ireneusz szerint ~hoz igazodott minden egyh., ez a közp. A 3. sz. közepén legkevesebb 30 ezer hívőt 151 pap gondozott, 40 baz-juk volt. A 3. sz: alakult ki az egyh. titulusok szervezete. - I. (Nagy) Konstantin (ur. 306-337) 312: ~t ker. várossá tette (→milánói ediktum). A Tiberistől Ny-ra, a 14. ker-ben szírek, perzsák, zsidók voltak többségben, saját szentélyekkel. 330: a cs. székhely áthelyezése Konstantinápolyba, 395: a birod. K-i és Ny-i részre osztása, →Ravennának a Ny-i Birod. főv-ává emelése Honorius cs. (ur. 395-423) alatt ~ pol. jelentőségét és gazd. jólétét is erősen kisebbítették. Az 5. és 6. sz. katasztrófái (410: Alarich betörése és 455: Geiserich 14 napos fosztogatása) alatt az antik város épületei tönkrementek. A gör. cs. udvar tehetetlen volt ezekkel szemben, s a hivatalnokok önkénye és intrikái veszélyeztették ~ kulturális önállóságát. - A ~i nép egyetlen támasza a pápaság, elsősorban I. Nagy Szt Gergely (ur. 590-604) volt. Az ált. nyomort az Egyh. jövedelméből enyhítette, a közrendet biztosította, így bizalmat keltve önkéntelenül is a város pol. vezére lett. Az antik ~ világuradalmi felfogása (Roma aeterna) egyh. értelmezést kapott általa, és a világot egybefogó, az örökkévalóságba vezető jövő pol. realitássá lett. ~ új dicsősége Péter utóda, aki a res publica Romanum feje. Utódait a longobárdok ellen a frank kir. segítette. - A 7. sz. közepén kezdődtek a ~i zarándoklatok, melyeknek célja a 7 főtp. (Szt Péter-, Szt Pál-, Szt Lőrinc-, Szt Sebestyén-, Lateráni, Szt Kereszt-, Maria Maggiore-baz.) és a vt-sírok, A zarándokok lelki-testi ellátására 29 lat. és 4 keleti monostor alakult. Kis Pipin (ur. 741-768) 753: a pápának adományozta a longobárd hercegséget, majd Nagy Károly (ur. 800-814) a római ducatust, s ezzel megvetették az →Egyházi Állam alapjait. Ettől kezdve ~ban 3 hatalom érvényesült: a pápaság evilági hatalma, a Szt Római Birodalom névleges hatalma és a városi szenátus polg. hatalma. ~ kk. tört-ét e három küzdelme határozta meg egészen Barbarossa Frigyes haláláig (1190). - IV. Leó p. 849: visszaverte a szaracénok támadását Ostiánál, és megerősítette a Tiberis jobb partját. A pápaságot lezüllesztették, a lakosságra nyomort zudítottak a ~i családok 10-12. sz. hatalmi harcai (→sötét század) s a p. és a cs. közti →invesztitúra-harc, a pápát segítő Guiscard zsoldosainak rablásai, →Bresciai Arnold lázítása az egyh. vagyon és állam ellen, 1145: a közt. kikiáltása (Barbarossa Frigyes 1155: megszüntette). - III. Sándor (ur. 1159-81), III. Ince (ur. 1198-1216), IX. Gergely (ur. 1227-41) pápák megvédték jogaikat a →Hohenstaufenok ellen, megfékezték az erkölcstelen nemességet. VIII. Bonifác p. (ur. 1294-1303) letörte a Colonnák hatalmát. - A pápai székhely áthelyezése Avignonba (→avignoni fogság) 1309: a város elnéptelenedését hozta magával. Az állandó pol. villongásokban ~ „rablóbarlang” lett. Cola di Rienzo antik példára közt-ot kiáltott ki, melynek néptribunja lett. Ennek 1357: →Albornoz bíb. legátus vetett véget. XI. Gergely p. (ur. 1370-78) visszatérése ~ba 1377: egyházszakadást váltott ki ugyan (→nyugati egyházszakadás), s ez még növelte a bajokat, de az egység helyreállítása után a 15. sz. pápái megalapozták ~ virágkorát. Föllendültek a tud-ok és a műv-ek, a reneszánsz műemlékek sorát hozta létre. Az évszázados küzdelmek alatt sok antik emlék elpusztult, ~ ter-e egyre nőtt, a rendezetlen utcákat, tereket eltüntették, s pompás palotákat, tp-okat építettek, széles utcákat nyitottak, helyreállították a vízvezetéket, hidat építettek a Tiberisen. IV. Sixtus p. (ur. 1471-84) elhordatta a közlekedési akadályokat. V. Márton (ur. 1417-31) jelentős rangra emelte a →római kúriát. II. Gyula (ur. 1503-13) és X. Leó (ur. 1513-21) a reneszánsz virágkorában Bramante, Michelangelo és Raffaello foglalkoztatásával, a Szt Péter-tp. építésével maradandót alkottak. A →sacco di Roma 1527: (Bourbon Károly hadai) egy darabig fékezte az építési kedvet, de III. Pál p. (ur. 1534-49) visszahívta Michelangelót és nagy építkezésekbe kezdett, ill. folytatta a félbemaradtakat. Szt V. Pius (ur. 1566-72) és XIII. Gergely (ur. 1572-85) alatt jelentősen terjedt ~, ekkor épültek az első barokk emlékek. - A 17-18. sz: szebbnél szebb középületek és paloták fölépítése, köztéri díszkutak révén megváltozott a városkép. 1798: ~nak 180 ezer lakosa volt. II. 10: a fr-k elfoglalták, VI. Pius p-t (ur. 1775-99) fogságba vitték és kikiáltották az 1. ~i közt-ot. 1809/10: Napóleon sok jeles műemléket vitt Párizsba, melyek nagy része 1814: visszakerült. - A 19. sz. forr. megmozdulásai elérték, hogy a nemz. egység pártja 1870. IX. 20: megszüntette az egyh. államot, ~t elvette a p-tól, és az új közt. (közp-ja és jelképe a Quirinal palota) főv-vá tette. A Quirinal és a Vatikán közti rendezetlen viszonyt 1929. II. 11: szabályozta a →lateráni egyezmény, melynek értelmében a pápa az egyh. állam feje, és a kat. Egyh. Itáliában teljes szabadságot kapott. A városkép változatlan maradt a 20. sz. elejéig, de attól kezdve s különösen az I. vh. után ~ hihetetlen gyorsasággal világvárossá lett, kialakították az antik városrészt, s egészen új negyedeket létesítettek a városfalon kívül. -

Templomai. ~ban minden ismertebb szentnek, egyeseknek több tp-a is van (a Bold. Szűz Máriának 51). Fontosabb ~i tp-ok: →illírek Szent Jeromos temploma, →Jézus nevéről nevezett jezsuita főtemplom (Al Gesù), →Jeruzsálemi Szent Kereszt bazilika, →kapucinusok Mária-temploma, →Madonna dei Monti-templom, →négy patriarkális bazilika, →Olajbafőtt Szent János kápolnája, →Pantheon (S. Maria ad martyres), →San Ignazio-templom, →San Pietro in vincoli-templom, →San Stefano Rotondo-templom, →Santa Maria degli Angeli-bazilika, →Santa Maria del Popolo, →Santa Maria della Vittoria, →Santa Maria in Ara coeli, →Santa Maria in Cosmedin, Santa Maria in Domnica, →Santa Maria in Trastevere, →Santa Maria in Vallicella, →Santa Maria Maggiore-bazilika, →Santa Maria sopra Minerva, →Szent János és Pál vértanúk bazilikája, →Szent János fővétele-templom, →Szent János-templom a Porta Latina mellett, →Szent Kelemen-bazilika, →Szent Kozma és Damján-bazilika, →Szent Krizogon-templom, →Szent Lőrinc-bazilika, →Szent Onufrius-templom, Falakon kívüli →Szent Pál-bazilika, →Szent Praxedis-bazilika, →Szent Pudentiana-bazilika, →Szent Sebestyén-bazilika, →Szent Szabina-bazilika, →Tre Fontane, →vatikáni Szent Péter-bazilika. - A köv. szentek tp-ai a cikkeikben: Szt András ap. (S. Andrea al quirinale, S. Andrea della valle), Szt Ágnes, Szt Anasztázia, Szt Ágoston, Szt Elek, Szt I. Marcell p., Szt Mária Magdolna, Szt Márk p. **

LThK 1993. VIII:1246.