🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > R > Rozália
következő 🡲

Rozália, Szt (Palermo, Szicília, 12. sz.-Montepellegrino, Palermo mellett, 1166 k.): szűz. - A helyi hagyomány szerint a sinibaldi gr. családban szül. Margit kirnő udvarhölgye volt, akitől ajándékba megkapta a Pellegrino-hegyet. Ide vonult vissza egy barlangba vezekelni, s itt is halt meg. Sírja mellé kpnát építettek. - Pestis ellen kérik oltalmát. Ü: szept. 4., de tiszt-e a 16. sz. végén elhalványult. 1623. X: ~ megjelent egy beteg asszonynak, meggyógyította és meghagyta neki, hogy zarándokoljon el a Montepellegrinón lévő kpnához. Az asszony 1624. V: teljesítette a kérést. Ekkor ~ újra megjelent, és megmutatta neki a sírhelyét. VII. 15: kiemelték a csontokat. 1625. II. 11: az ereklyéket azonosították, s a pp. elrendelte ~ tiszt-ét s egy tp. építését. VIII. 25: az építők egy föliratos követ találtak, melyen ez állt: Ego Rosalia Sinibaldi Quisquine et Rosarum Domini filia amore Domini mei Iesu Christi in hoc antro habitari decrevi, 'én, Rozália, Quisquine és Rosa urának, Sinibaldnak leánya, az én Uram, Jézus Krisztus szerelméért határoztam el, hogy ebben a barlangban fogok lakni'. - VIII. Orbán 1630: fölvette a RM-ba júl. 15. és szept. 4. dátummal. - ~ a kat. barokk népéletnek egyik legjellegzetesebb alakja, az egykorú járványos betegségek hazai védősztje. Bal karját tette vánkosul a feje alá, jobbjával a feszületet tartotta. Legtöbbször így ábrázolják. ~ tiszt-ét →Esterházy Pál nádor terjesztette el, amikor a Fraknó vára melletti hegység csúcsára 1666: ~nak sztelt kpnát építtetett. Később az egész hg-et ~ról nevezték el. A kpna Ny-Mo. barokk ~-kultuszának szíve. A Fraknóba telepített szerviták a ktor alapítójának, Esterházy Pálnak rendelkezése értelmében Szt György és Szt Mihály napja között minden vasárnap a kpnában miséztek, ami természetesen a búcsújáró kultusz kibontakozásával is együttjárt, sőt Au-ra is átsugárzott. ~ tiszt-ére Kassa 1709: a pestisjárvány idején kpnát emeltetett, egyúttal remeteséget is építtetett a kpna mellett. Temető is épült köréje. Nyilván ide temették a pestis első áldozatait. A remetéket is a polgárság látta el azzal a kötelezettséggel, hogy folyton imádkozzanak a lakosság testi-lelki egészségéért. Jellegzetes a kpna barokk mennyezetfreskója. A földgolyón uralkodó Atyaisten mellett Dávid kir. látható, akinek az angyal halálfejet, pallost és vesszőnyalábot nyújt, hogy válasszon belőle. A régi deákos szójárás szerint a famis, bellum, pestis: tria Davidis mala, 'Dávid három csapása az éhség, háború, pestis'. A kis tp. XIII. Kelemen p-tól 1762: ~ napjára ill. a rákövetkező vasárnapra búcsúengedélyt kapott. Főoltárán a Szűzanya képe (nyilván a Havi Boldogasszony alakjában). Az oltár menzáján a fekvő ~ szoborműve. A tp. homlokzatán: OB PESTEM SEDATAM DIVAE ROSAE DICATA MDCCXV, 'a pestis megszűntéért ~nak ajánlva, 1715'. Hasonló szándékok szülték az egri ~-kpnát és temetőt is. Alapításának közelebbi körülményeiről nem tudunk. A kpna egykorú berendezése a 20. sz: ebek harmincadjára jutott. A járványos idők szorongásaira vall, hogy a barátok egri tp-ában a Fájdalmas Szűz oltárasztalán is megjelenik ~ fa domborműve. A felnémeti ~-tp. is fogadalomból épült. A homlokzatán ~ és Sebestyén szobrai. Bent Xavéri Szt Ferenc oltára az oberburgi kegykép másolatával. A főoltár gyönyörű barokk ~-képe raktárban. A népi kultusz már nem él. Felsőörs prépsági tp-ának biedermeier ~-képe eredetileg kpna számára készült, amely azonban nem épült föl: a hívek ~hoz könyörögnek. ~ a könyörgést Mária oltalmába ajánlja, a Szűzanya pedig a Szentháromsághoz fordul meghallgatásért. A kép felső részén keresztbe tett nyílra és söprűre helyezett halálfej a pestis jelképe. Hatalmas ~-oltár látható a lövői tp-ban, amely nyilvánvalóan fogadalom emléke. ~ szegedi kpnája a régi Dömötör-tp. előtt, a nagy pestisjárványt követő esztendőben, 1739: épült. Valamikor a 19. sz: az ünnep vigíliáján a város jámbor népe itt ájtatoskodott, és átvirrasztotta az egész éjszakát. Járványok idején (1866, 1872) különösen látogatták. Patterson ang. utazó 1866: szemtanúja volt a kpnában végzett könyörgéseknek: „Szegednek van egy katolikus kegyhelye, a ~-kápolna. Minthogy aratás ideje volt, a parasztság nem ért rá arra, hogy a vallási szertartásokon a munkaidő alatt vegyen részt. Ezért éjféli körmenetekben indultak a kápolnához, hogy ~ közbenjárását kérjék. E körmeneteken óriási sokaság vett részt, kimerülten ugyan a napégette mezőkön végzett fárasztó munka után, de mély vallásos érzülettől ihletve.” Jellemző, hogy amíg nagyjából IX. 2-12: a szegedi búcsúsok Radnán voltak, addig idehaza minden este ájtatosság volt a kpnában, amelyet az otthon maradt énekes asszonyok vezettek. Ez a lelki zarándoklat egyúttal a kpna búcsúnapjának és az ünnep nyolcadának is időpontja. A szegedi ~-kultusznak a radnai búcsújárással való összefonódása még az 1709. évi délvidéki nagy pestisjárvány idején történt, amely Radna szakrális jelentőségét igazában megalapozta. A vsz. legelső ~-imádság (az Ave Rosa, sine spina kezdetű himnusz költői fordítása) 1693: a Lelki fegyverház c. imádságos kv-ben jelent meg. E himnusznak néhány széténekelt, mágikussá népiesedett, moldvai csángó változata volt. A 18. sz. elején más szövegezésben is föltűnt. Szűz Szt Rozália himnusza, ill. zsolozsmája még a 19. sz. kolerajárványainak idején is egyike volt legkedveltebb, ponyván is számtalanszor megjelenő régebbi ájtatosságainknak. Alig van hazánkban főtéri Szentháromság-szobor, amelynek mellékalakjai között a többi barokk pestispatrónus társaságában ott ne volna ~ reliefszerűen ábrázolt, barlangban fekvő alakja. Föltűnik barokk polgárházak homlokzatain Győrben, azzal a célzattal, hogy lakóit védelmezze a járványos betegségektől. Gyönyörű faszobrát őrzi a tállyai tp. Szabadtéri parasztbarokk emlékműve Somlóvásárhely vásárterén. - Patrocíniumai: esztergomi egyhm.: Esztergom, Bazin, Besztercebánya, Detrekőcsütörtök, Istvánfalu, Komárom, Lamacs, Nádasfő, Pozsonyfehéregyháza, Pozsonypüspöki, Sérfenyősziget; szepesi egyhm.: Bukovina, Szepes (kpna); egri egyhm.: Felnémet (1742), Jászapáti, Jászberény (1841); kassai egyhm.: Kassa (1715), szatmári egyhm.: Feketeardó, Nagybánya (1710, kpna), Reszege (kpna); győri egyhm.: Alsópéterfalu, Oka (kpna), Újtelek; szombathelyi egyhm.: Nagysároslak; veszprémi egyhm.: Somlóvásárhely, Uzdpuszta; székesfehérvári egyhm.: Érd, Nadap (1740), Pilisborosjenő, Sóskút, Torbágy (1739); pécsi egyhm.: Tamási (1742), Tevel (Rókussal, 1740); váci egyhm.: Alberti (1859); kalocsai főegyhm.: Temerin (1804); csanádi egyhm.: Gyertyámos (1831), Szeged (1738); erdélyi egyhm.: Gyulafehérvár (szegyh. oltár, 1756), Tekerőpatak. - ~, népies alakváltozataiban Rozi, Rúzsa, Rozáli, Rúzsáli, még a közelmúltban is egyike volt a legkedvesebb paraszti nőneveknek. A kultusz virágjában ezzel iparkodtak ~ segítségét megnyerni, hogy nevének viselőjét oltalmazza meg a bajtól, járványos betegségtől. **

Balaton János: Sarlós Boldogasszony és ~ élete. Énekek és imák. Szeged, 1864. - Kirschbaum VIII:288. - BS XI:427. - Bálint II:256.

Rozália, Grozawla, Rosállya, v. Máramaros vm. (Rozavlea, Ro.): g.k. parókia a v. munkácsi egyhm. izai esp. ker-ében. - 1771: már létezett. Fatp-át Szt Mihály tiszt-ére szent. Kegyura 1880: a Pénzügymin. Anyakönyvei 1789-től. 1948. X. 21-1989: „visszafogadták” az ortodoxiába. - Lakói 1940: 9 r.k., 2694 g.k., 8 g.kel, 3 ev., 6 ref., 737 izr., 11 egyéb vall., össz. 3468. **

Schem. Univ. 1842:591.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.