pénzverés: olyan felségjog, amit önállóságból eredően vagy független uralkodó adományaként lehet gyakorolni. - E felségjogot az uralkodók és áll-ok gondosan őrizték, egyesek (pl. a m. uralkodók) megőrizték, mások gyakran eladományozták. A ném-róm. császárság ter-én több száz egyh. és világi tart-úrnak, valamint városnak volt ~e cs. adományként. - Eleinte a pénz (ritka kivételtől eltekintve) csak nemesfémből készült. →Pénzlábát előírták, amit a kibocsátó szavatolt. A jótállás külső jele az éremkép (a kibocsátó uralkodó, ~i jogú tartományúr, város, állam képe, jelképe, címere) és a fölirat volt. Ezek biztosítására a verőszerszámokat (verőtő) mindenkor gondosan őrizték, s a típus verésének befejezése után megsemmisítették őket. Ezért verőtő rendkívül ritkán maradt fenn. - A pénzt az ókortól egészen az újkorig ún. kalapácsveréssel készítették. Az alsó verőtő ált. csonkakúp alakú volt, fölül a pénz egyik oldalának negatív vésetével, alul tüskében végződött, amelyet egy körülabroncsolt tőkébe erősítettek. A felső verőtő henger alakú, egyik végén a pénz másik oldalának negatív vésetével. Az alsó verőtőre helyezték a lapkát (a pénz kivágott alapanyaga), rátették a felső verőtövet, amit kézzel v. fogóval tartottak, és a felső verőtőre több kalapácsütést mértek. Így a lapkába préselődött a pénz mindkét oldalának képe. Később, eleinte egyszerűbb, majd egyre bonyolultabb és nagyobb teljesítményű verőgépeket használtak egészen a mai, egyszerre több verőtövet használó önműködő gépekig. G.I.