🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > pálfordulás
következő 🡲

pálfordulás, Pál fordulása, jan. 25.: a keresztényeket üldöző Saul megtérése →Pál apostollá. - Az Érdy-kódexben Szent Pál apostolnak megfordulatja, a Debreceni kódexben Szent Pál apostolnak megtérése, Beythe Istvánnál Szent Pál megtérölése napja, a szegedi nép ajkán Jóraforduló Pál az ap. megtérésének ünnepe. - A hazai kalendáriumok időjósló jeles napja. Időjárásából a termésre, a gazd. élet kilátásaira következtetnek, hiszen az idő is lassanként a tavaszba fordul. - Az első idevonatkozó, még kk. hazai följegyzés egy misekv-ünkben olvasható. A jó idő jó termést jelent, a köd a jószág pusztulását, a szelek háborút. A szentesi elnépiesedett regula is úgy tudja: hogyha szeles pálfordulás, akkor lészen hadakozás. „Ez a tudatlan embereknél Dies criticus, oly nap, melyből jövendölnek. Ha tiszta, bőv termést, ha ködös, döghalált, ha essős, havat, szükséget jelent” (Bod Péter). Csanádapácaiak szerint, ha szép, derült az idő, akkor még annyi hideg napra lehet számítani, amennyi az esztendőből már eltelt. Sajátos, de szintén a gazd. élettel összefüggő klárafalvi hiedelem szerint e napon meg kell a ludak fenekét piszkálni, hogy szaporán tojjanak. Magyarbánhegyes öregasszonyai így szoktak könyörögni: Pál, fordítsd meg a rostát, hiszen ezen a napon fordul meg az idő. Ha Pál napján süt a nap, itt is még nagy hidegekre számítanak a tél végén. Vásárosdombó hajdani vízimolnárai e napon kiállottak a széljárást kémlelni. Ha alulról fújt, akkor tudták, hogy még jeget kell törni. Sajátos módon éppen a D-i szélből jósoltak hideget. Kiskanizsa öregjei szerint ~: fele kenyér. Azt akarják vele mondani, ha a télire eltett élelem és takarmány fele még megvan, akkor a család már kitelel. Székesfehérvár-Felsővároson így mondják: ~ fele kenyér, fele bor. Zalaszentbalázson: fele kenyér, fele széna, fele fa. Bókaházán: Pálnak fordulása, fél tél elmúlása. Hasonló Németbólyé is: Paul Bekehr halber Winter hin oder her. Öcsöd békési faluban pálpogácsa sült még a 20. sz. elején is. Különös somlóvidéki, oroszi hiedelem, hogy e napon a határban minden esztendőben megfagy valaki, mert a tél megköveteli a maga áldozatát. ~ ritka patrocíniumként is előfordul. Elenyészett a kk. Isabor (Pacsa táján, 1337). 2000: is él Zsolna (1695), Alsóesztergály, Dalmand, Garamújfalu, Néved, Polony (kk.), Szinyeújfalu (1782), Kálló (Nógrád, 1774), Nagycsoltó (kk.), Rimaszécs (1803), Monostorapáti (1753), Csíkpálfalva dedikációja. **

Bálint I:179.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.