próba (lat. probatio): bizonyítási mód, alkalmasság vagy igazság tapasztalati úton történő vizsgálata. Sajátos esete az →istenítélet és a →kísértés. - 1. A Szentírásban. „Isten ismeri és ~ra teszi az emberek cselekedeteit” (1Sám 2,3); látja a szívet és a vesét (1Kir 16,7; 1Krón 28,9; Zsolt 7,10; Jer 11,20; 17,10; 20,12; Jel 2,23). ~ra tette Ábrahámot (Ter 22,11) és Tóbiást, megpróbálta a népét, „vajon teljes szívvel szereti-e az Urat” (MTörv 13,4; 2Krón 32,31). - Isten a ~tételt az ember javára engedi meg, mert a ~, mely általában megpróbáltatás és szorongatás, megtisztít és megerősít. Ezenkívül megmutatkozik benne az ember számára is önmaga hűsége v. hűtlensége, alkalmatlansága v. felkészültsége hivatása betöltésére (Ábrahám kiállta a ~t, ezért lett népének atyja). Az embernek tehát szüksége van a ~kra, az igazak ezt tudják és kérik Istentől: „Ítélj meg engem, Uram, tégy ~ra, és kísérts meg engem; égesd a vesémet és a szívemet!” (Zsolt 25,2). „Vizsgálj meg Istenem, és vizsgáld meg a szívemet, tégy ~ra és ismerd meg ösvényeimet, és lássad, ha a hiúság útja van bennem, és vezess engem az örök úton” (138,23; vö. 17,3; vö. Jer 12,3); „Istenem, te megvizsgáltál és jól ismersz engemet, jól tudod, hova visz utam, látod keltem s fektemet” (Zsolt 138,1). „Nem csupán a reményben dicsekszünk, hanem a szorongatásokban is, tudván, hogy a szorongatás munkálja a türelmet, a türelem a kipróbáltságot, a kipróbáltság pedig a reményt” (Róm 5,3-4; vö. Jak 1,3; 1Pt 1,7). - Judit hálaadásra szólítja föl a véneket, mert őt is, a véneket is megpróbálta Isten: „Adjunk hálát Urunknak Istenünknek, aki ~ra tesz minket, miként atyáinkat. Emlékezzetek rá, mit tett Ábrahámmal és Izsákkal, és mi minden történt Jákobbal a szíriai Mezopotámiában, amikor anyja testvérének, Lábánnak juhait legeltette. Miként ugyanis őket tűz~nak vetette alá, hogy megvizsgálja a szívüket, rajtunk sem bosszút állt, hanem dorgálásul ostorozza meg az Úr azokat, akik közelednek hozzá.” (8,25-27). - Jób mondja: „meglátogatod az embert hajnalban, és minden percben ~ra teszed” (7,18); ismered utamat, és ha ~ra teszel, mint az arany kerülök ki belőle (vö. 23,10). A bölcsességi kv-ek alapvető tanítása: „Mindent, ami veled történik, fogadd el, és a fájdalomban légy kitartó, és megalázottságodban légy türelmes, mert tűzben próbálják meg az aranyat és az ezüstöt; az Istennek kedves embereket pedig a megaláztatás kemencéjében (Sir 2,4-5). „A parázs teszi ~ra a vas élét: ugyanígy a veszekedésben a bor a gőgösök szívét.” (Sir 31,31). „A fazekas edényeit a kemence próbálja meg, az igaz embereket pedig a szorongatás kísértése” (Sir 27,6); „miként a tűz teszi ~ra az aranyat és az ezüstöt a kemencében, úgy teszi ~ra a szíveket” (Péld 17,3). Az igazak lelkét a szorongatásban „mint aranyat a kohóban, megpróbálta, és mint egészen elégő áldozatot, elfogadta őket” (Bölcs 3,4-6). „Ki az, aki a gazdagságban ~ra tétetett és tökéletes volt? A dicsősége örökkévaló, aki vétkezhetett volna és nem vétkezett, tehette volna a rosszat és nem tette” (Sir 31,8-10). - Isten a prófétát ~ra tévőnek adta: „tudd meg, és tedd ~ra útjukat” (Jer 6,27). - Minden ~tétel az ítélet napjára készít föl, amikor tűz fogja ~ra tenni az embert, vajon „aranyból, ezüstből, drágakőből, fából, szénából, szalmából építette-e a házát” (1Kor 3,12-13). - Szt Pálnál a szó „megvizsgál” értelme kerül előtérbe: „Vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben éltek-e. Tegyétek csak ~ra magatokat. Felismeritek-e, hogy bennetek él Jézus Krisztus? Ha nem, akkor nem álltátok ki a ~t” (2Kor 13,5). A ~ józanságra vezet: „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem tegyétek ~ra a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba” (1Jn 4,1); „tegyetek mindent ~ra, a jót tartsátok meg” (1Tesz 5,21). Az Euch. vételéhez is szükséges a ~: „Vizsgálja meg magát mindenki (a latinban: tegye ~ra magát mindenki), és csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből” (1Kor 11,28). - Isten ad hatalmat a sátánnak, hogy ~ra tegye az embert, amint Jézust is ~ra tette, hogy megtudja, valóban Isten Fia áll-e előtte (Jób; Jel 2,10). Ugyanezért teszi ~ra a gyötrelmekkel az igaz embert is (vö. Bölcs 2,17-20). Az írástudók jelet követeltek Jézustól, kérdezgették, hogy kelepcébe csalják (Jn 8,6; Mk 8,11). - Amikor az ember Istent akarja ~ra tenni, ez annak jele, hogy nem bízik benne (→istenkísértés). A kérdés (ha van Isten, miért engedte...), önmagában Isten létének kétségbevonása, mely Isten népét is megkísértette a pusztában: „keserűséget okoztak Izrael szentjének” (Zsolt 78,41); „atyáitok ~ra tettek engem, jóllehet látták tetteimet” (95,9). - 2. →egyházi hivatal betöltése előtti alkalmassági vizsga (1Tim 3,10). Munkahelyen, szerzetesrendben a ~év v. ~idő az alkalmasság megállapításának lehetősége. **

Schütz 1993:314.